Néhány gondolat beszédről, nyelvről

Az iskolában arra tanítottak mindannyiunkat, hogy az embernek az állatvilágból való kiemelkedésének egyik fontos ismérve volt a beszéd kialakulása és megjelenése. Amíg nem voltam keresztény ember, magam is így gondoltam és ezt vallottam. 

De amikor megismertem a Biblia tanítását, akkor valami egészen másra találtam! Arra, hogy a beszéd az ember istenképűségének ajándéka. Vagyis az ember az egyetlen földi teremtmény, amely úgy képes kifejezni önmagát: érzéseit és gondolatait, ahogyan arra csak az őt teremtő Isten képes. A beszéd tehát csodálatos ajándéka Istennek, amelyet arra kaptunk először is, hogy képesek legyünk párbeszédet folytatni Teremtőnkkel; másodsorban pedig azért, hogy ember az emberrel is kommunikálhasson. 

De akkor, amikor az ember nemet mondott Teremtőjére, és inkább a bűn útját választotta, akkor a beszéd ajándéka is áldásból, átokká lett. A beszédet, amelyet eredetileg egymás építésére, egymás kölcsönös gazdagítására kaptuk, azért, hogy azzal simogassunk, kifejezzük tiszteletünket, szeretetünket, a bűnbeesés után már egészen másra is képesek vagyunk felhasználni. Sebzésre, gyilkolásra, gyűlöletünknek és haragunknak a kifejezésére. A beszédet, a nyelvet már nem arra használjuk, amire eredetileg kaptuk. Jakab így írja: "Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie."  

Keresztény vagyok, református lelkipásztor. A magyar nyelv szerelmese, bár szeretném jobban ismerni, használni, érteni azt a nyelvet, amelyet akár a beszéd ajándékát Istentől kaptam. Isten szavát hirdethetem magyarul, és amikor ezt teszem, magyarul, akkor mindig átélhetem a csodát! Azt, ahogyan az emberi szavak megtelnek valami fentről való többlettel. Keresztény vagyok, református lelkipásztor, a magyar nyelv szerelmese, és mindezekből fakadóan elszomorít az, amire és ahogyan kortársaim, kortársaink a beszédet, és ezen belül szép nyelvünket használják.

Ennek a bejegyzés erejéig még visszatérek a magyar nyelv napjához. A keddi előadáson a nyelvünk romlásáról hallottunk. De a nyelvünk is csak azért romlik, mert a szívünk romlott. Ezért élünk vissza nap mint nap azzal az ajándékkal, amelyet Istentől kaptunk. Meggyőződésem az, hogy a beszéd akkor válik újra ajándékká a számunkra, és akkor fogjuk újra megbecsülni magyar nyelvünket is, amikor és ha helyreáll Istennel való kapcsolatunk! Amikor újra felfedezzük azt, hogy Isten teremtményeiként, valami sokkal magasabb rendű célja van az életünknek! S tegyük hozzá, a beszédünknek is! Erre pedig önmagunktól sohasem leszünk képesek, csakis Jézus Krisztus segítségével.