Kissé késve, mégis beszámolok arról, hogy november 13-án, kedden, a magyar nyelv napjának egyik rendezvényén vehettem részt. Ebből az alkalomból egy érdekes előadást hallgathattunk meg, amelyen Gyimóthy Gábor tartott előadást nyelvünk romlásáról. Az előadás tényleg érdekes volt, és amellett, hogy az előadó jóízű humorral adta elő a témát, nagyon is elgondolkodtató volt, az amit mondott.
Érdekes volt például, hogy a világon 6000 elő nyelv van, a világon élő emberek 98 százaléka azonban ennek csak 4 százalékát beszéli. Érdekes volt azt is hallani, hogy a több nyelven beszélő előadó azt állította, hogy a magyar nyelvet könnyű tanulni, mert a világ egyik leglogikusabb nyelve.
Gyimóthy Gábor 1956-ban, 20 évesen, hagyta el Magyarországot, és a 90-es évek rendszeresen hazalátogat. Ezen látogatásai során figyelt fel azokra a tudattalanságokra, amelyekről előadásában figyelmeztetett bennünket. A nyelvromlásnak 5 tünetét említette:
1. Akkor is idegen szavakat használunk, amikor arra lenne magyar megfelelő. Véleménye szerint ez egyfajta önmegalázás, mert értéktelenebbnek ítéljük azt, ami a miénk, és feladjuk azt valamiért, ami nem jobb, sőt néha pontatlanabb. Ráadásul sokan úgy használják az idegen szavakat, hogy nem is tudják azok eredeti jelentését. Pl. a regisztráció szó azt jelenti eredetileg, hogy lejegyzek, bejegyzek valamit. Miért nem használjuk erre a magyar bejelentkezés szót?
2. Divatszavak használata anélkül, hogy értelmük lenne. Itt nagyon sok példát hozott az előadó arra nézve, hogy az angol nyelvű filmek rossz szinkronja miként jött át az élő nyelvbe. Pl. "not really" - nem igazán, ez azonban a magyarban nem helyes, helyette inkább: nem nagyon. "I think so" - én úgy gondolom, erre sincsen szükség, mert amit mondok azt gondolom. Megkérdőjelezem - kétségesnek tartom. Egy riporter egy idős bácsival beszélgetett, majd így összegezte a bácsi mondandóját: "x.y úgy fogalmazott"... Miért nem azt mondta?
3. Az igekötők helytelen és fölösleges használata. Fölvállalom, bevállalom - elég lenne a vállalom, mert az mindezt kifejezi. Beazonosítás - elég lenne az azonosítás. A törökországi földrengéskor a bemondó ezt mondta: "Az áldozatok számát még nem tudják megbecsülni..." - Megbecsülni olyan dolgokat, embereket szoktunk, akiket tisztelünk... Az áldozatok számát felbecsüljük... - Egy előadó befejezve az előadását, így fordult hallgatóihoz: "Van valakinek a hallottakra felvetése?" - Neki volt felvetése, a többieknek legfeljebb ellenvetése lehetett volna... Beimportál, kiexportál.
4. Egyre több trágár szó használata a beszédben. Erre csak annyit mondott az előadó, hogy tk. mindent lehet. Lehet egy étteremben belekönyökölni a levesbe, meg lehet tenni, de tesszük, mert nem illik...
5. A beszéd végén a hangsúlyokat felvisszük. Így válik énekléssé a beszéd...
Sok minden elhangzott még, de nehéz visszaadni egy előszóban elhangzott előadást. S ha másra nem volt jó mindaz, amit leírtam, arra talán igen, hogy tudatosabban beszéljük nyelvünket, és tiszteljük jobban annak évszázados értékeit.
1 megjegyzés:
Kedves Szerző és Olvasó!
Hálás szívvel mondok köszönetet ezért a bejegyzésért is -,amely két dologra ösztönzött (ispirált).
Az egyik, hogy tudatosan törkedjek a megjegyzésem (reflektálásom) során párhuzamba állitani a magyar szavakat és a mindennapi beszédünkden gyökeret vert idegen kifejezéseket!
A másik cselekvésemet mozgató erő (motiváció)abban nyilvánult meg, hogy ismét kutakodni akartam írók, költők, nyelvészek azon észrevételei, megjegyzései között, emelyek a magyar nyelvet elemzik (analizálják).
E témakörben is bele lehet esni a bőség zavarába. Így jártam én is!
Ám élve, de nem visszaélve a megjegyzés (reagálás)lehetőségével, íme néhány a sok közül:
"Ismerjük, tanuljuk egész életünkben anyanyelvünket is, ezt a sokszínű,sokarcú csodát. S minnél jobban megismerjük, annál szebbnek, gazdagabbnak és csillogóbbnak látjuk."
(Lőrincze Lajos)
" Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek,írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsődleges valami, mint a kabátom, még olyan sem mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként."
( Kosztolányi Dezső:Ábécé a nyelvről és a lélekről )
"Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."
(N.Ergergsberg bécsi tudós - XIX.sz.)
"Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemm vált:
Ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebbé vált volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokkal pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."
(G.B.Shaw drámaíró - az amarikai CBC-nek adott nyilatkozatában (interjúban) sokkal bővebben kifejti)
S végül még egy gondolat.
Nem tudom mennyire vegyunk tudatában, hogy mekkora felelőség az is, hogy hogyan fejezzük ki gondolatainkat és érzéseinket a gyermekek előtt?!
Hiszen a gyermekek előtt követendő minta (modell) a szüleik, szeretteik, a körülöttük lévő felnőttek beszéde is,...
Üdvözlettel,
:)NC
Megjegyzés küldése