Valamikor a tavalyi év elején döntöttünk úgy feleségemmel, hogy töröljük magunkat az egyik közösségi portálról. Előtte már töröltem magam más hasonló képződményről. (Érdekes, hogy feleségem azóta is rendszeres meghívást kap tőlem az egyik ilyenről mondván, hogy én is tagja vagyok, legyen ő is. No comment!)
Döntésem mögött az állt, hogy konkrétan az egyik ismerős hölgy belépett valamilyen társkereső részlegbe, és a rendszer ezt minden barátjával, felebarátjával közölte: x.y. társat keres. Hirül adva boldog boldogtalannak, hogy az illető egyedül van, hadd csácsogjon rajta mindenki.
A másik ok az volt, hogy bár ezeket az oldalakat "közösségi" oldalaknak csúfolják, de néhány kivétellel, semmilyen közösséget, még virtuálisat sem (!), építenek, mert a bejelöltek, ismerősök felszínesen ismerik, illetve pontosabban nem ismerik egymást, hogy akkor meg minek. Versengjünk, hogy minél több kapcsolatunk legyen. Aztán meg mit kezdünk vele?
A harmadik ok pedig, amely lökést adott a végleges kiszállásra, hogy az egyik politikust az ominózus közösségi portálon kezdték ki, pocskondiázták, becsmérelték. Magam nem vagyok a politikus rajongója, sem szimpatizánsa, mégis úgy gondoltam, hogy ez már nekem sok.
Azóta tudom, hogy ha sem az iwiw, sem a facebook, sem semmilyen közösségi rendszer tagja nem vagyok, akkor én egy senki vagyok. Mert nem létezem virtuálisan, és így senki sem talál meg. Ha nem vagyok a mátrix része, akkor nem létezem. Érdekes, hogy nem régen a konyhában étkeztem, és ahhoz képest, hogy nem létezem, elég rendesen megtömtem magam. Szóval, nem igazán érdekel, hogy nem vagyok része egy tömeg kultúrának, és kifejezetten szabadnak érzem magam attól, hogy ha elolvasok egy cikket, vagy ezt vagy azt teszek, azt nem tudja a fél világ, csak úgy mellékesen.
A Magyar Nemzet Online adta hírül a következőt:
"Több mint ezer Facebook-barátjának fedte fel öngyilkossági tervét egy brit nő a világhálós közösségi portálon, ám egyikük sem törődött vele igazán. A 42 éves nő utolsó körüzenetében ezt írta: „Bevettem az összes pirulám, hamarosan meghalok, búcsúzom mindenkitől." Világhálós – úgymond – barátai közül nem hogy senki sem tett semmit, hanem akadtak köztük olyanok is, akik egyenesen kigúnyolták a nőt. Volt, aki azt állította, hogy hazudik, megint más pedig elintézte egy vállrándító „az ő választása” véleménnyel. A rendőrség 17 órával később törte fel az akkor már jó ideje halott nő brightoni lakásának ajtaját. Az egészen pontos adat szerint 1048 Facebook-barát nem tett semmit érte – adta hírül a brit Metro újság." (bumm.sk)
Ez sem kommentálom, de attól, hogy valamit közösséginek hívnak, még nem az. Csak egy illúzió.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése