Napról-napra hallgatom az NFÜ (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség) reklámjait. És elébem tárul egy csodálatos, egy másik világ, amely fényévekre van attól, amiben mi, egyszerű halandók élünk.
Hallok több ezer kilométer új útról... Én meg alig tudok elvergődni a jászboldogházi istentiszteletre, mert a 32-esen annyi kátyú, mint égen a csillag. Vagy inkább a fekete lyuk, amelyben bármikor eltűnhet az autóm. Hallok csúcskórházakról... Én meg azt látom, hogy kórházak vergődnek a pénztelenségben, és a várólisták - kis túlzással - olyan hosszúak, hogy lassan könnyebb lesz bejutni a Fehér Házba, mint valamely kórházunkba műtétre. Hallok "milliónyi" megújult oktatási intézményről... Miközben az én "világomban" az oktatás és az oktatási intézmények az anyagi és erkölcsi ellehetetlenülés felé haladnak.
Mégis minden nap hallom a szlogent: "Többet fejlődünk, mint gondolná!". Kik? Hol? Mert az egyszerű halandók villátlan, százmilliós sikerdíjak nélküli világában inkább pusztulás, leépülés, naponkénti létharcok vannak, amit azért elég nehéz lenne fejlődésként érzékelni.
Igaza volt Márk Twainnek, amikor ezt írta: “A hazugságnak három fajtája létezik: hazugság, szemérmetlen hazugság és a statisztika.” Ha másban nem is, de statisztikában elég jók vagyunk világviszonylatban...
Mégis minden nap hallom a szlogent: "Többet fejlődünk, mint gondolná!". Kik? Hol? Mert az egyszerű halandók villátlan, százmilliós sikerdíjak nélküli világában inkább pusztulás, leépülés, naponkénti létharcok vannak, amit azért elég nehéz lenne fejlődésként érzékelni.
Igaza volt Márk Twainnek, amikor ezt írta: “A hazugságnak három fajtája létezik: hazugság, szemérmetlen hazugság és a statisztika.” Ha másban nem is, de statisztikában elég jók vagyunk világviszonylatban...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése