Nos, van ilyen? Azt gondolom, van.
Emlékszem még mennyire megdöbbentett az, amikor a teológián az 50-es évek egyházi statisztikáit böngésztem. Azt gondoltam ugyanis, hogy a legvadabb kommunista időszakban, a hírhedt Rákosi-érában az emberek egyre kevesebben jártak templomba. A félelem miatt, meg azért, mert egy jó kommunista ateista. Azután a statisztikákból kiderült, hogy téves volt az előfeltételezésem! Az 50-es években nagyon is erősek voltak az egyházak, rengetegen jártak templomba, és nem csak vidéken!
Mikor változott meg minden? Akkor, amikor jött Kádár, és maga puha diktatúrája. A viszonylagos jó ugyanis sokakat az Istennel való szembefordulásra indított. Akárcsak manapság.
De vissza a forradalomhoz! Úgy gondolom, hogy ahogy sok minden másnak, 56-nak is van lelki háttere. S ha ezt összevetem az 50-es évek egyházi statisztikáival, akkor úgy gondolom, hogy az akkor élőkben nagyobb volt az erkölcsi fogékonyság, a morális tartás, mint a mai nemzedékekben. S e mögött - véleményem szerint - az is ott van, hogy az emberek még jártak templomba, és hallottak még - így-úgy - Istenről.
A napokban eljátszottam a gondolattal, hogy a ma élő fiatal generációktól indulhatna-e bármi is? Vagy a mai magyarság nemet mondana-e a szolgaságra? A legkisebb lenézés nélkül írom: ha mi mennénk vissza az időben úgy, ahogy ma vagyunk, csak hallgatnánk és nyelnénk, de nem csinálnánk forradalmat. Túl szkeptikusak, túl közönyösek, túl kényelmesek vagyunk. Mi a forradalmat is a Hír TV közvetítésén keresztül izgulnánk végig. Ja, és már tartás sincsen bennünk. A morális állapotunkról meg jobb nem beszélni. De ez az én véleményem...
Ezért gondolom azt, hogy a magyarság felemelkedésének is Jézus az egyetlen útja, és nem pártoskodás.
Emlékszem még mennyire megdöbbentett az, amikor a teológián az 50-es évek egyházi statisztikáit böngésztem. Azt gondoltam ugyanis, hogy a legvadabb kommunista időszakban, a hírhedt Rákosi-érában az emberek egyre kevesebben jártak templomba. A félelem miatt, meg azért, mert egy jó kommunista ateista. Azután a statisztikákból kiderült, hogy téves volt az előfeltételezésem! Az 50-es években nagyon is erősek voltak az egyházak, rengetegen jártak templomba, és nem csak vidéken!
Mikor változott meg minden? Akkor, amikor jött Kádár, és maga puha diktatúrája. A viszonylagos jó ugyanis sokakat az Istennel való szembefordulásra indított. Akárcsak manapság.
De vissza a forradalomhoz! Úgy gondolom, hogy ahogy sok minden másnak, 56-nak is van lelki háttere. S ha ezt összevetem az 50-es évek egyházi statisztikáival, akkor úgy gondolom, hogy az akkor élőkben nagyobb volt az erkölcsi fogékonyság, a morális tartás, mint a mai nemzedékekben. S e mögött - véleményem szerint - az is ott van, hogy az emberek még jártak templomba, és hallottak még - így-úgy - Istenről.
A napokban eljátszottam a gondolattal, hogy a ma élő fiatal generációktól indulhatna-e bármi is? Vagy a mai magyarság nemet mondana-e a szolgaságra? A legkisebb lenézés nélkül írom: ha mi mennénk vissza az időben úgy, ahogy ma vagyunk, csak hallgatnánk és nyelnénk, de nem csinálnánk forradalmat. Túl szkeptikusak, túl közönyösek, túl kényelmesek vagyunk. Mi a forradalmat is a Hír TV közvetítésén keresztül izgulnánk végig. Ja, és már tartás sincsen bennünk. A morális állapotunkról meg jobb nem beszélni. De ez az én véleményem...
Ezért gondolom azt, hogy a magyarság felemelkedésének is Jézus az egyetlen útja, és nem pártoskodás.
