Az oltárkép és a cigánylányról készülő, spanyol táncosnő című kép, egyszerre készült el. Eljött a lány látogatásának utolsó napja. Közönyösen nézte a róla készült képet, aztán megfordult, odaállt az oltárkép elé, és nem tudott szabadulni tőle. Lassan megfordult, és csak ennyit kérdezett Fettitől: "Ugye, Uram, maga nagyon szereti őt, aki mindezt önért tette?" A művész rettenetesen elszégyellte magát, és nem merte bevallani a lánynak, hogy számára ez az egész kép csak egy megrendelés. Üzlet, semmi több.
De a cigánylány kérdése nem hagyta nyugodni őt. Felkavarta. Végül elment a templomba, hogy meggyónja bűneit. A feloldozás azonban csak néhány néhány hétig nyugtatta meg háborgó lelkiismeretét. Újra felébredt benne a kérdés: "Ugye, nagyon szereti őt?" - és érezte, hogy erre felelni kell.
Hogy háborgó lelkiismerete elől meneküljön, naphosszat a város utcáin bolyongott. Egyszer csak felfigyelt egy városszéli házra, ahová sok ember tért be. Néhány nap múlva megtudta, hogy egy idegen lakik ott - "új tanítás hirdetője" - tehát egyike azoknak a megvetett embereknek, akik mindig Isten igéjére hivatkoznak. Ennek ellenére elkezdett járni az idegen alkalmaira, mert remélte, hogy talán ismeri a békesség titkát.
És nem kellett csalódnia! Ez a prédikátor úgy beszélt Krisztusról, mint ha személyesen ismerte volna! Úgy, mint akinek mindene Krisztus! Domenico nála megtalálta azt amit olyan nagyon vágyott: az élő hitet. - A prédikátort néhány hét múlva elűzték Düsseldorfból, de az, ami addig hirdetett, az ott maradt Domenico Fetti szívében.
"Én nem vagyok a szavak embere. Krisztus szeretete ott ég a szívemben, és nem tudom kifejezni." - tépelődött magában. Hetekig vergődött így, míg Isten el vezette őt a megoldáshoz: "De tudok festeni, az ecsetemmel fogok prédikálni!" Térdre esett és imádkozni kezdett: "Segíts Uram, hogy megfesthesselek olyannak, amilyen valójában vagy, hogy így tehessek rólad bizonyságot!"
Hát, így készült el ez a különös kép, amelyre Dominico Fetti, a híres festő, latinul a következő mondatot írta: "Ezt tettem érted, - te mit tettél értem?" A festő nem adta el a képet, hanem a város képtárának adományozta, ahol sokan megcsodálhatták, és ahol sokaknak "prédikált". S ez a prédikáció nem is maradt következmények nélkül...
(A befejező rész következik!)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése