Domenico Fetti sokszor elment a düsseldorfi képtárba, és a képtől messze megállva, és közben azért imádkozott, hogy Isten áldja meg "festett igehirdetését". Egy napon aztán egy lányra figyelt fel, aki a kép előtt állt, és keservesen sírt. Odalépett hozzá, és megkérdezte: "Mit keseregsz, gyermekem?" S csak akkor, amikor a lány feléje fordult, ismerte fel benne azt, aki modellt állt neki, és akinek azt köszönhette, hogy megtalálta Krisztusban Megváltóját. - "Ó, uram, ha engem is így szeretett volna." - mondta - "De én csak egy cigánylány vagyok. Önt lehet, hogy szereti a Megváltó, de engem biztosan nem!"
Késő estig ültek egymás mellett, és beszélgettek. Most már nem untatta a festőt a lány sok kérdése, sőt! Elmondta a lánynak a Megváltó csodálatos életét, győzelmes halálát, feltámadását és dicsőséges mennybemenetelét. A lány pedig hitt, és ő is Krisztusra bízta az életét.
<>< <>< <>< <>< <><
De a különös kép története itt nem ért véget! Évtizedekkel a festő halála után is "prédikált"! 1719. május 22-én, egy gazdag ifjú érkezett a városba, és miközben Párizs felé utaztában megpihent, és míg a lovait ellátták, megnézte a híres képtárat. Egyszer csak meglátta Domenico Fetti képét, elolvasta annak feliratát: "Ezt tettem érted, - te mit tettél értem?" Egész élete belerendült ebbe a kérdésbe. Újra és újra elolvasta a feliratot, és képtelen volt szabadulni tőle. Már bealkonyodott, amikor a múzeumőr kénytelen volt megfogni a síró fiatalembert, és kitessékelte a képtárból.
Ezt a fiatalembert Zizendorfnak hívták. A fiatal gróf ettől a pillanattól kezdve életét, egész vagyonát, jövőjét, hírnevét és dicsőségét, mindenét annak a Krisztusnak szolgálatába állította, akinek képe ott a düsseldorfi képtárban megragadta a szívét. (Nevét a református énekeskönyv 395. dicséretéről ismerjük!) Ő lett a herrnhurti testvérgyülekezet alapítója. De ez már egy másik történet..
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése