2011. december 21.

Kik voltak a napkeleti bölcsek? - 1.

Bevezetés

Egyedül Máté evangéliumában olvasunk arról, hogy „amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe”. (Máté 2,1) De nemcsak itt olvashatunk róluk, hanem óperzsa, szír és egyiptomi kódexekben egyaránt megemlítik őket, igaz más-más neveken. A mai európai hagyomány a három napkeleti bölcs „multietnikus” jellegét emeli ki, akik távoli mesés országok képviseletében a Jézus előtt hódoló Ázsiát és Afrikát reprezentálják. A napkeleti bölcsek kilétét, nevüket, és származásukat tehát legendák sora övezi, amelyek nagyon messze állnak a velük kapcsolatos igazságtól. Ezek a legendák pedig annyira belegyökereztek már a köztudatba, hogy azokat már nehéz „lefejteni” a velük kapcsolatos igazságról. Most mégis erre teszek kísérletet, hogy legalább mi – kevesen – tisztában legyünk mindazzal, ami a valóságot elválasztja a róluk szőtt emberi elképzelésektől! 

Amit a bibliai szövegből megtudunk róluk:

A Máté 2,1-12-ben olvashatjuk tehát történetüket. Mi az, amit itt megtudhatunk személyükkel, származásukkal, kilétükkel kapcsolatban? Nem sokat! 
  • Megtudjuk róluk, hogy mikor érkeznek meg Jeruzsálembe: (1) akkor, amikor Jézus megszületik; (2) Heródes király uralkodásának idején. (Nagy Heródes Kr.e. 37-4-ig uralkodott. Így valószínű, hogy Jézus ekkor, vagy előtte született.) 
  • Azt is megtudjuk róluk, hogy napkeletről érkeznek, vagyis kelet felől, valószínűleg Mezopotámiából, Babilóniából vagy a párthus területekről.
  • Az eredeti görög szövegben a bölcsek szó helyén: a „magoi” – mágus, bölcs – kifejezést találjuk. Ezzel a szóval a perzsa (babiloni) papság legfelsőbb kasztját jelölték. Az egyik értelmezés szerint tehát a napkeletről érkező bölcsek ehhez a legfelsőbb papi kaszthoz tartozhattak, tehát nem akárkik voltak! Egy másik értelmezés szerint ennek vélelmezett perzsa (babiloni) szálnak azonban ellentmond, hogy Jézus korára a mágus kifejezés rég elvesztette a kizárólag perzsa hátterét és számos más hellenisztikus kultusz papját is e címmel illették. 
  • Végül azt is megtudjuk róluk a bibliai szövegből, hogy olyan bölcsek, olyan papok voltak, akik értettek a csillagászathoz
Semmi egyebet nem tudhatunk róluk! Így minden más, ami a bibliai híradáson kívül elterjedt személyükkel kapcsolatban az a legendák, az emberi fantázia szüleményei, mert nem tudjuk azokat tényekkel alátámasztani. 
A bölcsek személyével kapcsolatos legendák 
Két legendát kell megcáfolnunk személyüket illetően. Az egyik a számukat, a másik ehhez kapcsolódóan a nevüket érinti. 
(1) Hányan voltak valójában? Máté leírása egyszerűen bölcsekről beszél többes számban. Nem említi, hogy hányan voltak. Mégis elterjedt vélekedés, hogy három bölcsről van szó. Ennek alapja az általuk hozott háromféle ajándék: „Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Máté 2,11b) Kálvin feljegyez még egy Chrisostomos – Aranyszájú Szent János – egyházatya által lejegyzett számot, amely szerint tizenketten voltak a napkeletről érkező bölcsek. Az örmény-ortodox hagyomány pedig tizennégy bölcsről beszél. A Jézust imádni érkező bölcsek számát tehát nem ismerjük, a bibliai szöveg csak annyit árul el, hogy többen voltak. Én úgy gondolom – de ezt semmivel sem tudom alátámasztani –, hogy valószínűbb az, hogy többen voltak, mint hárman. Miért ne lehetne ugyanis az, hogy a bölcsek együtt adták át értékes ajándékaikat, és nem egy-egy ember, külön-külön ajándékáról van szó a bibliai feljegyzésben. Másrészt Nagy Heródes, akit igencsak felháborított az, hogy a bölcsek új királyt keresnek, könnyen elintézhetett volna három idegent, akik védtelenül és ismeretlenül utaznak egy idegen országban. Ha viszont 10, 50, vagy akár 100 bölcs érkezett az egyrészt nagyobb feltűnést kelthetett Jeruzsálemben, másrészt nem lehetett csak úgy elhallgattatni ennyi embert!
(2) Ismerhetjük a nevüket? A másik legenda a neveiket érinti. Európában a Kr. u. 6. századtól terjed el egy az egyiptomi Alexandriában íródott kézirat alapján a Gáspár, Menyhért, Boldizsár elnevezés. A Gáspár, eredetileg Kaspar, az iráni-perzsa Gathasphar rövidített formája lehet, amelyben a Szaturnusz el-nevezése rejlik. Menyhért, eredetileg Melkhior, kifejezetten héber név: melekhi-or = királyom-fény, vagy Fény-király, ami már Jupiterre emlékeztet, a királyok csillagára. Úgy látszik, hogy egyes ókeresztény hagyományok is héber származásúnak tartottak legalább egyet a három mágus között, akit Melkhiornak neveztek. Boldizsár, eredetileg Bel-tsar-uzur = az Úr-óvja-életét. Ez a név a görög és latin átírásban Balhasar. Újabb fordításokban Béltsacár. Ez volt Dániel próféta babiloni neve is. Az ószír és görög szövegben ennek jelentése: a kaldeus mágusok legfőbb elöljárója. 
Neveiket illetően létezik több más hagyomány is. Ilyen például az a szír-egyiptomi keresztény hagyomány, amelyben például a Larvandad, Gusnászf és Hormizd alakokat találjuk. Mind a szír, mind az egyiptomi hagyomány nevei kétségtelenül tükröznek iráni hatást. A szír alakok mindegyike középperzsa hátterű és zoroasztriánus névadásra utal. Egy másik az etióp verzió, ahol bölcsek Hor, Karszudan és Baszanater néven szerepelnek, miközben az örmények Kagpha, Badadakharida és Badadilma neveket hagytak ránk. Emellett létezik önálló kínai és középkori mongol keresztény hagyomány is, melyek természetesen a bölcsek kínai és mongol eredetét hangsúlyozzák. Érdekességként megemlíthetjük azt, amit a Marco Polo jegyzett fel 1300 körül született útinaplójában, mely szerint a ma Irán középső részén fekvő Száve városában látta a bölcsek bebalzsamozott holttestét, a holttestek felett pedig négyszögű épület emelkedett. Mindez a napkeleti bölcsek legenda helyi iráni verziójára vagy Marco Polo félreértésére enged következtetni. - Folytatás holnap!
Megjegyzés küldése