Firenzében, az Uffizi képtárban van egy festmény, amelynek különös története van. Ezt szeretném megismertetni veletek!
Düsseldorf, valamikor a 17. század elején...
Domenico Fetti, a kor híres olasz festője, sikeres ember volt. Bár mindenki boldog embernek tartotta, ő maga nem volt elégedett egyetlen képével sem, amit ez eddig alkotott. Egy alkalommal felkérték egy oltárkép megfestésére, amelynek témájául a megrendelő Szent Jeromos Egyházközség Krisztus keresztre feszítését jelölte meg. Fetti hetekig dolgozott az oltárképen, és a megrendelők elégedettek voltak a készülő művel.
Miközben az oltárkép készült, Fetti egy másik képpel is foglalkozott. Egy gyönyörű cigánylány állt modellt a képhez, aki egy alkalommal észrevette a készülő Krisztus-képet. "Ki az?" - kérdezte. "Krisztus" felelte közönyös hangos a festő. "Mi történik vele?" - "Keresztre feszítik." - válaszolta a művész. - "Kik azok a többiek olyan gonosz ábrázattal?" De a festő haragosan elhallgatta, mert nem tudott egyszerre a lány képének festésére, és annak kérdéseire koncentrálni.
De a lány másik egy másik alkalommal továbbkérdezett. "Miért feszítik őt keresztre? Rossz volt, nagyon rossz?" - "Nem, sőt nagyon jó." - "Hátha jó volt, akkor miért feszítették meg? Csak rövid időre tették ezt és azután újra elengedték?" A festő, hogy a lány végre hagyja őt dolgozni, elmesélte a kereszt történetét.
A lány számára teljesen új volt minden, amit hallott. Amíg a művész számára a kereszt története egy unásig hallott történet volt, amely már nem váltott ki belőle semmilyen érzelmet. Képes volt arra, hogy teljesen részvét nélkül fesse meg a Megváltó halálos gyötrődését, míg a lány szíve mindannyiszor megszakadt, amikor az oltárképet látta. S az oltárkép lassan elkészült...
(Folytatása holnap!)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése