2013. május 28.

Félúton

Könyvtárunk rendezgetése közben, egy kis könyvecskére bukkantam. Lapjai megsárgultak. Még Bázelben nyomtatták, tehát, valamikor akkor került Magyarországra, amikor itthon nem nagyon lehetett evangéliumi könyveket kiadni. A címe: "Útikalauz - a halálból az életre". Elbeszélések, igei gondolatok találhatóak benne. Érdekes olvasmány. Úgy gondolom, néha majd előveszem, és leírok belőle néhányat okulásul mindannyiunk számára.

Az egyik rövid írás címe ez: "Egyháztag és mégis elveszett". Idézem: "Megkereszteltek, jársz istentiszteletre, énekelsz a templomi kórusban, még az Úr asztalához is járulsz - neved ott van az egyházi nyilvántartásban, presbiter vagy, sőt lelkész -, és mégis - elvesztél. Hogyan? Lehet valaki a szervezett, látható egyház tagja úgy, hogy ne legyen része Krisztusban? Krisztus komoly igazságot jelent ki erről: "Sokan mondják majd ama napon: Uram, nem tettünk sok mindent a Te nevedben? És akkor majd azt felelem nekik: Soha nem ismertelek titeket... távozzatok tőlem." (Máté 7,22-23) - Csak külsőleg tiszteled Istent, csak az ajkaddal teszel vallást rólam, míg a szíved távol van Tőle? Vagy van örök életed?"


Lelkipásztorként az is feladatom, hogy igyekezzem felismerni azt, hogy ki, hol tart hitének növekedésében, és egyáltalán van-e élő hite Krisztusban. Ez nem ítélgetése és méregetése a másiknak. De hogyan segíthetnék annak, aki segítséget kér, ha nem tudom, hogy hányadán áll az üdvösséggel? 

Mindig szomorúan nézek végig vasárnaponként a templomi gyülekezeten. Hányan, de hányan ülnek velem szemben, akik megálltak félúton. Egyháztagok. Nyilvántartjuk őket, de... nevük nincsen még beírva az élet könyvébe. Megálltak félúton, két világ között. Már nem és még nem - valami ilyesmit lehet elmondani róluk. Milyen jó lenne, ha ezt írhatnám velük kapcsolatban: már nem és már igen. Mennyivel másként hangozna!

De még szomorúbb vagyok azok miatt, akikről azt tudom elmondani: már nem és már nem. Ez jobban fáj. Üres a helyük. Senki sem tölti be. Más nem tudja helyettük. Nem jönnek. Már nem. Bárcsak visszatalálnának Krisztushoz, mert akkor visszatalálnának a gyülekezethez is! Persze tudom, mindent meg lehet magyarázni, és hárítani is lehet. Mégis. Kár. Üres a helyük. Senki sem tölti be. Mert más nem tudja betölteni helyettük. Nem jönnek. Már nem - már nem. Lehet így is, lehet úgy is félúton lenni.
Megjegyzés küldése