Az Amazonas, ez a hatalmas folyam, temérdek sok édesvizet szállít az Atlanti-óceánba. Ezért az óceánban a víz a folyó torkolatánál édes, több kilométernyi távolságban is, még mielőtt a partot látni lehetne.
Sok évvel ezelőtt egy vitorláshajó tartott Európából Dél-Amerika felé. Viharok és köd hátráltatták útjában, és már oly régóta volt úton, hogy a kenyér és a víz fogytán volt. A hajó legénysége mindent megtett a takarékoskodás érdekében, de nemsokára az utolsó hordó víz is kiürült.
A hajó teljes szélcsendben vesztegelt. Annál nagyobb volt az örömük, amikor egy vagy két nap múlva megpillantottak egy másik hajót. Amikor elég közel került hozzájuk, hogy jelt adhattak, zászlójelzéssel tudtukra adták szomorú helyzetüket: "Elpusztulunk, mert nincs vizünk."
Gyorsan jött a válasz, de elcsodálkoztak rajta, mert úgy tűnt, mintha a másik hajó legénysége csak gúnyolódna nagy bajukban: "Víz vesz benneteket miden oldalról, merítsetek hát!"
Semmit sem tudtak arról, hogy éppen áthaladtak az Amazonas nagy áradatán, és sós víz helyett valójában édesvízben hajóztak már napok óta. Édesvíz vette körül őket minden oldalról, noha a partot még nem látták.
Talán napok óta panaszkodsz már azért, hogy bajban vagy, miközben nem veszed észre, hogy Isten szeretetének óceánja vesz körül minden oldalról. "Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod." Zsoltárok 139,4-5.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése