Amióta gyermekeink születtek, naponta rácsodálkozom arra, milyen titokzatosan csodás teremtmény az ember. Döbbenetes közelről figyelni fejlődésük állomásait. Ezeken egykor én is keresztül mentem, de más kívülről látni ezt a titokzatos folyamatot, és természetes volt megélni. Olyannyira, hogy nem is emlékszem ezekre a magam életéből, egyszerűen csak megtörténtek velem ezek dolgok.
De most itt van két kicsi emberke, akik szívják magunkba a világ információit, és én Isten kegyelméből mindennek közelről lehetek tanúja, sőt részt vevője, és alakítója is. El sem tudom mondani mennyivel gazdagabb lettem, amióta világra jött ez a két lurkó!
Gondolkodtatok már azon, hogy miként tanulunk meg megfoghatatlan fogalmakat? Hogy mennyire összetett, egyszerre egyszerű és bonyolult minden? Hogyan tanuljuk meg azt, hogy mit jelent például szeretni?
Hanna minden este úgy alszik el, hogy odafordul hozzám, és azt mondja: "Apa! Szejetlek! Anyát is szejetem! Meg Dettit is szejetem!" És teljesen egyértelmű, hogy érti azt, hogy mi a szeretet, és mit jelent szeretni. Hogyan fogta ezt fel? Hogyan értette meg? Sem a feleségem, sem én nem ültem le, és nem magyarázgattam neki azt, hogy szeretni ezt, meg ezt jelenti. De sokszor elmondtuk neki, és tetteinkben kimutattuk felé az érzéseinket. S ennek a pici lánynak az agya, a lelke, összekapcsolta azt, amit mutattunk és mondtunk felé, azzal a fogalommal, hogy szeretet. Ennyi.
"Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek." (Filippi 3,17) - írja Pál apostol. És még kétszer vetette papírra ugyanezt a 1Korinthusban. Bevallom, én mindig megremegek, amikor ezeket a szavakat olvasom. Mert mondhatom én ugyanezt azoknak, akik között élek? Szomorú vagyok, mert vannak olyan bibliai versek, amelyekről nem mernék prédikálni. Úgy érzem, nem lennék hiteles. De valaki egyszer azt mondta, hogy addig nincsen baj, amíg az ember látja a gyengeségeit, és vállalni is meri őket. Nos, remélem, egyszer majd elmondhatom magam is azt, amit Pál elmondott magáról: "legyetek követőim, ahogyan én is követem Krisztust".
De álljunk meg itt egy rövid pillanatra! Valamit mindannyiunk élete tükröz azok felé, akik között élünk. Ahogyan Hanna és Detti szeretni tanul abból, amit mondunk és amit teszünk, úgy valamit leszűrnek az életünkből azok is, akik nap mint nap látják azt. Szavak nélkül is közvetítünk valamit. A kérdés, hogy mit. A bukásainkkal is, amelyekből felállhatunk,a sikereinkkel is, amelyekben megállhatunk. Azt gondolom, hogy ha a tökéletlen életünk nemcsak magunkról beszél, hanem arról a Krisztusról is, akit szolgálhatunk, és akinél minden megvallott bűnre van bocsánat, akkor emelt fővel járhatunk az emberek között.S akkor azt is mondhatjuk, minden félelem nélkül: "Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek." (Filippi 3,17)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése