A világsajtót, közöttük a magyar médiát is, uralta és uralja az a döbbenetes hír, amely a bostoni maratonon történt robbantásról szól. Két, házilag készített bomba, amelyeket egyes hírforrások szerint sima kuktákból készítettek, robbant fel a világ egyik legrangosabb és legrégibb atlétikai versenyén. Állítólag egy harmadik bomba is volt, de az - Isten kegyelméből - nem robbant föl. Az amerikai elnök, az FBI terrortámadásról beszélnek, bár a nyomozás még folyik, és egyenlőre senki sem tud semmi biztosat.
Így lehet összefoglalni röviden azt, amit tudunk. Én sem tudhatok ennél többet. Nem állíthatom azt, hogy emögött a támadás mögött is valamilyen iszlám fanatikus áll, vagy egyszerűen egy őrült, aki valamilyen őrült célért, rögeszméért gyilkolt meg három embert - közöttük egy nyolc éves kisfiút - és még 17 embert sodort a halál közelébe.
Mégis elindult bennem valami. Ákos egyik számának egy sora jutott az eszembe: "Már nem akarom tudni, hogy miben hisz, aki a hitért öl." (Gyönyörű madár) Írom ezt úgy, hogy nem tudom ki volt a tettes. De öltek és ölnek eleget már a történelemben Istenre hivatkozva is, vagy valamilyen más hit vagy eszme nevében. Mert az eszme is a hit egyfajta formája. Nácizmus, kommunizmus, diktatúra, radikális iszlám, talán nem erőltetett - valahol ugyanott és ugyanabban gyökereznek. Elveszett emberek romlott szívében, akik fanatikus hittel pusztítanak és rombolnak mindent és mindenkit, aki nem abban és nem úgy hisz, ahogyan ők.
S persze ez a fajta indulat, bennünk is ott munkál, amikor egy közösségen belül, le akarjuk gyűrni a másikat, fanatikusan képviselve a magunk igazát. Szelídebben talán, de ugyanaz az indulat, mint ami ott munkált Hitlerben, Sztálinban, vagy egy-egy fanatikus iszlám vezető fejében.
Kérdés számomra az, hogy mire jogosít fel a hit? - úgy általában. Feljogosíthat bármikor is arra, hogy öljek érte? Öljek érte olyanokat is, akiknek semmilyen közük nincsen ahhoz ügyhöz, amelynek nevében megölöm őket? - Könnyű lenne azt mondani, hogy a hit - semmilyen hit - nem jogosít fel arra, hogy öljünk érte. S úgy gondolom, hogy semmilyen hit sem jogosít fel a gyilkolásra. S mégis milyen könnyű, éppen úgy mint erre nemet mondani, belesodródni a gyűlölködésbe. Mert lehet csendesen is pusztítani a másik embert. S ezt még hit nélkül is lehet.
Bombát elhelyezni néhány szemeteskukában, és csendesen gyilkolni a másikat: melyik a sunyibb és alattomosabb dolog? Az előbbit mélyen elítéljük, a másikat hang nélkül gyakoroljuk. Pedig Isten egyikre és a másikra is azt mondja: "Ne ölj!". Van miben önvizsgálatot tartani a mindenkinek. Boston után (is).
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése