A fotózásban különböző szín- és fényszűrőket használnak, amelyek a bejövő fény
tulajdonságait képesek átalakítani. A színszűrők a fény látható
tulajdonságait módosítják, a fényszűrők pedig a fény egyéb fizikai
tulajdonságait. A szűrők a színek tónusait, a képek élességét, és még sok fontos tulajdonságát befolyásolják az elkészült felvételeknek. Profi fotósok azt tanácsolják, hogy ne vegyünk olcsó szűrőket, mert azok tönkreteszik az elkészült képeinket. S ha már vettünk egy értékes fényképezőgépet, és ahhoz olcsó szűrőt akarunk használni, akkor hiába jó a gép, a végeredmény elszomorító...
Elgondolkodtam ezen. Hiszen az életben is használunk szűrőket, amelyek a bejövő fény tulajdonságait képesek befolyásolni, akár át is alakítani! Isten világosságát - ha tetszik, ha nem - "átszűrjük" a személyiségünkön, a lelkiségünkön, az éppen aktuális élethelyzetünk is befolyásolja azt, sőt még a kegyességünk is!
Észrevettem, hogy ha lelkileg beteg vagyok, távol kerültem Istentől, "hiába ragyog a felhők felett a nap", vagyis hiába változatlan irányomban Isten szeretete, hozzám csak a "sötét tónusú" dolgok jutnak el. Nem Istennel, hanem az én "szűrőmmel" van baj, amely "kiszűri" az élet színeit, és csak a keserűség sötét árnyalatait engedi a lelkembe. De amikor rendben vagyok, amikor a helyén van az életem, akkor érdekes módon, még ha körülöttem semmi sem változott, mégis eljutna hozzám az apró csodák, az életteli színek. Pedig - hangsúlyozom - közben semmivel sem lett könnyebb. Isten sem szeret jobban, csak az én "szűrőm" változott.
Vajon te milyen szűrőt használsz? Vagyis: rendben vagy? Engedd, hogy Isten meggyógyítson téged - ha már ennél a képnél maradtunk, akkor - engedd, hogy szűrőt cseréljen rajtad! Ezt csak kérned kell! És egyszer csak észreveszed, hogy mégis csak vannak fények, színek, illatok! Van reménység, öröm, nevetés! Pedig láthatólag - még - semmi sem változott. Csak Isten szűrőt cserélt...
Észrevettem, hogy ha lelkileg beteg vagyok, távol kerültem Istentől, "hiába ragyog a felhők felett a nap", vagyis hiába változatlan irányomban Isten szeretete, hozzám csak a "sötét tónusú" dolgok jutnak el. Nem Istennel, hanem az én "szűrőmmel" van baj, amely "kiszűri" az élet színeit, és csak a keserűség sötét árnyalatait engedi a lelkembe. De amikor rendben vagyok, amikor a helyén van az életem, akkor érdekes módon, még ha körülöttem semmi sem változott, mégis eljutna hozzám az apró csodák, az életteli színek. Pedig - hangsúlyozom - közben semmivel sem lett könnyebb. Isten sem szeret jobban, csak az én "szűrőm" változott.
Vajon te milyen szűrőt használsz? Vagyis: rendben vagy? Engedd, hogy Isten meggyógyítson téged - ha már ennél a képnél maradtunk, akkor - engedd, hogy szűrőt cseréljen rajtad! Ezt csak kérned kell! És egyszer csak észreveszed, hogy mégis csak vannak fények, színek, illatok! Van reménység, öröm, nevetés! Pedig láthatólag - még - semmi sem változott. Csak Isten szűrőt cserélt...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése