2012. augusztus 23.

Talán nem nagy idő...

Tudom négy év nem olyan nagy idő két ember életében. Ahogyan négy év házasságban együtt töltött idő sem tűnik hosszúnak. A mai világban, amikor ilyen-olyan párocskák szakítanak másfél év után, úgy gondolom, mégis valami.

Ha másoknak nem, nekünk kettőnknek igen. Mert mi - Melivel, az én szeretett Felkémmel - nagyon is hálásak vagyunk ezért a négy évért, amelyet egymásért élhettünk. 


Nekem ajándék Ő, és mind a mai napig szerelmes vagyok belé. Talán szemérmesen hallgatni kellene erről. De nem fogok, mert annyi rossz házasságot látok magunk körül; annyi szeretet-hiányos embert, hogy úgy érzem le kell írnom, hogy lehet másként is. Nem dicsekvésből, mert Isten kegyelme tart bennünket egymáshoz közel. Szóval szerelemmel szeretem az én Feleségemet - csupa nagy betűvel -, így ország s világ előtt köszönöm meg neki ezt a négy évet!

S azt is, hogy két csodálatos gyermekünk lehet! Hiszen értük is hálásak vagyunk! Azért, hogy lehetnek. Azért, mert Isten - valamiért, amit magam sem értek - úgy gondolta, hogy megajándékoz bennünket azzal, hogy szülők lehetünk.


Tudom négy év nem olyan nagy idő két ember életében. Ahogyan négy év házasságban együtt töltött idő sem tűnik hosszúnak. Én mégis sokszor gondolok arra, hogy Isten azért találta ki a házasságot, hogy valamit megmutasson a paradicsom öröméből. Bárcsak sokan megtapasztalnák ugyanezt!
Megjegyzés küldése