2012. július 6.

Már nincs helyünk itt sem

Amikor ezeket a sorokat írom, még június van. Szabadságra készülünk. De hála a blogger ütemezési lehetőségének, előre dolgozhatom, azaz előre írhatok bejegyzéseket. Egyszóval ez a bejegyzésem nem friss, és egy június végi helyzetet rögzít. Mégis úgy gondoltam, hogy megosztom veletek, akik blogomat olvassátok.

A történet ott kezdődött, hogy úgy tíz évvel ezelőtt megfogalmazódott bennem, hogy a városunkban minden évben megrendezésre kerülő Csángó Fesztivál keretében valamiképpen nekünk is meg kellene jelennünk az evangéliummal. A jászberényi Margit-szigeten ilyenkor mindig nagy kavalkád, kirakodóvásár van, és mindenféle ilyenkor szokásos dolog megtalálható.

Az idén végre az ötlettől eljutottunk a megvalósításig. Pályáztunk a Kálvin Kiadónál, és nyertünk, így már könyveink is vannak arra, hogy ingyen adhassuk a sátorunkhoz lépőknek. Készül a szóróanyagunk is, amelyet majd gyülekezetünkről osztani szeretnénk, és imádságban készülünk arra, hogy Jézusról is beszélgethessünk majd az érdeklődőknek.

Már csak a hely lefoglalása volt hátra. A szabadságunk előtt szerettem volna rendezni ezt a kérdést. Először csak egyik illetékestől a másikig küldözgettek, majd két nap után végre beszélhettem azzal, aki valóban a fesztivál szervezéséért felelős. 

És jött a hideg zuhany! A hölgy, aki egyébként nagy kedves volt, egy nap haladékot kért, hogy megkérdezze azt, hogy lehetséges-e megjelennünk a vásáron. Miután újra felhívtam, kedvesen, de nagyon határozottan elutasított bennünket, mondván a vásárra sem politikai, sem vallási közösségeket, nézeteket nem engednek be. Mondtam, rendben, de akkor miért tesznek kivételt mégis. Kérdezte, hogy gondolom ezt. Miért jelenhet meg az ezoterikus tanok a vásáron, ha a keresztyénség nem jelenhet meg. Tudomásom szerint az ezoterika is vallásként definiálja magát. Éreztem, hogy a hölgy zavarban van. Folytattam: mert ugyebár az írisz-diagnosztika és más ezoterikus, "newages" vallási nézetek simán jelen lehetnek már évek óta azon a szigeten, ahol semmilyen vallási nézetnek nincsen helye.

A történetnek vannak azért tanulságai! 1. Döbbenetes, hogy milyen nagy a tudatlanság vallási-lelki dolgok terén. 2. Ha sunyi módon elrejtem a tanításomat valami álcázott, mondjuk egészséggel kapcsolatos termék vagy filozófia mögé, akkor könnyebben megnyílnak az emberek. Márpedig ezt módszert kiválóan alkalmazzák az ezotéria vagy a szcientológia ügynökei. Elrejtőznek valami mögé, és simán átverik ezzel a vallások terén járatlan embereket. 3. A kis egyházak, szekták erőszakos és buta utcai evangelizációja inkább kárt tett az evangélium ügyének, mint használt volna. Ha rendező lennék, akkor én sem szeretném, ha a rendezvényemre látogatókat "arcon vágnák" azzal az evangéliumnak nevezett valamivel, ami hangos, erőszakos, tolakodó, hatásvadász és néha egyenesen nevetséges. 4. Egyre szűkebb teret hagynak arra, hogy keresztyén üzenetünkkel nyilvánosan megjelenjünk. Miközben mindenféle hit, nézet, gondolat, filozófia, nem keresztyén vallás, álcával és álca nélkül megjelenhet bárhol, és kis túlzással szájtátva csodálkoznak rá az ember tömegek, addig a keresztyén örömhír nem kell, nem kívánatos, unalmas, idejét múlt.

Marad az út lélektől-lélekig. Azért az is nagy dolog! Csak ezt sem használjuk ki jól és igazán...

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon igaz!