A feltámadás bizonyítékai

A húsvét mind a mai napig a zsidóság ünnepe is. „A „Pészah” = elkerülés, mert elkerülte az Örökkévaló Izrael fiainak házát, amikor azt megjelölték a bárány vérével az elsőszülöttek halála idején. A kivonulás tiszteletére nemzedékről nemzedékre megünnepeljük a kovásztalan kenyér ünnepét. Olyan gyorsan vonultak ki őseink Egyiptomból, hogy a kovász meg sem kelt. Vállukra vették és a nap szárította meg. Őseink bárányt áldoztak és elbeszélték a kivonulás csodálatos történetét. Ennek emlékére mi két estén szédert tartunk, mikoris speciális imakönyvből, a Hágádából, olvassuk fel bölcseink összeállítását, költeményeit és dicshimnuszokat a jeles nap alkalmából.” – olvashatjuk az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem honlapján az ünneppel kapcsolatban. A zsidó Pészah története áll a keresztény húsvét hátterében is. A szabadítás mozzanata, és az, hogy az menekül meg az ítélet elől, akit védett a Bárány vére. A Biblia szerint Jézus az Isten Báránya, és egyben az Ő halála a szabadulásunk ára. 

Jellemzően magyar dolog az ünnep elnevezése! A jó magyar vallásos ember a 40 napos böjti időszak után végre húst ehetett. Innen a húsvét elnevezés.Ezért én jobban szeretem a 'Feltámadás ünnepe' megnevezést, mert jobban kifejezi keresztény ünnepünk lényegét. 

Ez az ünnep a legjelentősebb keresztény ünnep, tk. a kereszténység lényege, a keresztény hit középpontja ez: Krisztus feltámadt! Pál a Korinthusban élőknek az írja, hogy ha nem volt feltámadás, akkor hiábavaló a hitünk, és minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Nézzük Krisztus feltámadásának néhány fontos bizonyítékát:

1.) Jézus előre megjövendölte a saját halálát és feltámadását, miközben ezek az események pontosan úgy történtek meg, ahogy azt ő elbeszélte. - János 2,19-21: „Jézus így felelt nekik: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” Ezt mondták rá a zsidók: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?” Ő azonban testének templomáról beszélt.” - Máté 12,40: „Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.” - Lukács 18,31-33: „Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.” 

2.) Az eseményről számos megbízható történelmi, kereszténységen kívüli forrásmű hitelesen ad számot. Lásd az április 6-i bejegyzésemet!

3.) Az üres sír. A sírt, ahová Jézus testét helyezték, római katonák gondosan őrizték, és egy súlyos sziklatömbbel zárták le, amelyet egy lefelé ívelő lejtős vájatban hengerítettek a sírbarlang szája elé. Ha Jézus nem halt volna meg – ahogy azt egyesek állítják –, hanem csak elgyengült, vagy tetszhalott lett volna, akkor az őrök és a sziklakő megakadályozták volna menekülésében vagy abban, hogy követői próbálják megszöktetni. Ne felejtsük el, hogy Jézust megverték és megkorbácsolták, hat órán keresztül hagyták a kereszten; hogy halála felől megbizonyosodjanak, testét kivégzői lándzsával átdöfték. A vérveszteség, és a fizikai fájdalmak mellett még nem is beszéltünk arról a hihetetlen lelki teherről, amely ránehezedett. Mindezek után Jézus képtelen lett volna egy két tonna súlyú követ emelkedőnek felfelé elgurítani, majd túljárni római katonák eszén, és sugárzóan megjelenni tanítványai előtt.

Az sem áll meg, hogy a tanítványok, akik félelmükben elzárkóztak, vajon honnan vették volna a bátorságot, hogy észrevétlenül áthatoljanak a római őrségen, és ellopják Mesterük testét, hogy igazoljanak valamit, amiben maguk sem hittek? S tették volna ezt úgy, hogy ezzel biztosan halálra ítélték magukat... miközben éppen a haláltól féltek?

4.) Feltámadásának számos szemtanúja volt. Feltámadása után legalább tízszer jelent meg azoknak, akik ismerték, és egyszer több mint ötszáz ember előtt is megtette ugyanezt. Az Úr bebizonyította, hogy jelenléte nem hallucináció: együtt evett és beszélgetett tanítványaival, és azok meg is érintették őt. – Lukács 24,36-39: „Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. Ő azonban így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” - 1Korinthus 15,3-8: „Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és – ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.” 

A szemtanúk közül sokan az életükkel fizettek azért, mert azt állították, hogy Jézus feltámadt és él. Nehezen elképzelhető az, hogy legalább egyikük ne mondta volna azt: "Na! Én egy ilyen hazugságért nem fogom az életemet adni!"

5.) A jeruzsálemi gyülekezet kialakulása: A keresztyén közösség éppen abban a városban született meg, ahol Jézust nyilvánosan megölték, majd eltemették. A feltámadt Jézusba vetett hitnek valós alapokon kellett nyugodnia, ha meg tudott gyökerezni Jeruzsálemben! Hiszen ha ez hazugság lett volna, akkor bárki könnyen megcáfolhatta volna Péterék bizonyságtételét, vagy a tanítványok reménységét! 

6.) A tanítványok megváltozott élete: A tizenegy a keresztre feszítés előtt elhagyta Jézust, halála után pedig féltek. Nem is számítottak rá, hogy Jézus fel fog támadni a halálból! Sőt, vissza akarnak térni régi életükhöz! 

Jézus feltámadása, és pünkösdi csoda után azonban ugyanezek a csalódott és kiábrándult férfiak élete, viselkedése, és magatartása 180 fokos fordulatot vesz! Sokan közülük hitükért életüket adják - előtte éppen ettől féltek a legjobban, míg mások pedig üldöztetést szenvedtek! Bátor viselkedésüket csak egy dologgal magyarázhatjuk! Meg voltak győződve arról, hogy az Úr Jézus Krisztus valóban feltámadt a halálból, minden szava szín igaz, és ezért érdemes vállalni még a halált is.

Természetesen, a fenti bizonyítékok nem szükségesek ahhoz, hogy az aki Krisztus-hívő az jobban higgyen benne. És az is biztos, hogy az aki nem hisz benne, az nem a fentiekért fog benne hinni. Mégis ezek a bizonyítékok megerősíthetik bizonyosságunkat.