A karácsonyfa eredete - 2.

A karácsonyfa eredetének vizsgálatában tegnap odáig jutottunk, hogy 1600 körül jelenik meg a fenyők díszítése, először almákkal és ostyákkal, amelyek már egyértelműen a jó és gonosz tudásának, illetve  az élet fájára való utalást jelentették.

A mi karácsonyfánk keresztyén értelme - ahogy mi ma tudjuk - nem a téli napforduló keresztyénné tételéből következik, hanem sokkal inkább a középkori misztérium-játékokra vezethető vissza. Ezeket mint a karácsonyi ünnep nyitányát mutatták be a tem­plom kapuja előtt a szent éjjel, s tárgyuk a paradicsomi bűneset története volt. Ezekben"színjátékokban" megjelent Ádám és Éva, az ördög, a kerub, aki a paradicsomi utat elzárta, és mint díszlet ott állt a fa is, melynek gyümölcse a kísértés tárgya lett. S mivel a Biblia nem nevezi meg a fa fajtáját, ezért ezekben a misztérium-játékokban mindenütt a vidék honos fájával azonosították. "Németországban ez volt az almafa, s az alma mint "tiltott gyümölcs" így ment át a köztudatba. Mivel azonban december 24-én bajos lett volna virágzó almafát keresni, hát más fát találtak, így került természetesen előtérbe az örökzöld jegenyefenyő, melynek ágai már előzőleg karácsonyi díszként szolgáltak. A jegenyefenyőre függesztették az almát (vagy almákat). Így adta meg ez a játék a karácsonyfa keresztyén értelmét: a szentséges éjszakán Krisztus emberré létele által az ember bűne bocsánatot nyert."

Cullmann szerint a XVII. századi karácsonyfák már nagyon tudatosan jelképezték azt, hogy Krisztus eljövetelével és kereszthalálával megszerezte számunkra a bűnbocsánatot, és ezt fejezte ki az alma (bűn) és az ostya (úrvacsora - bűnbocsánat), mint a fenyőre aggatott díszítés. Az idők folyamán az ostyából később karácsonyi sütemény lett. Alkalmasint ide tartozik az is, hogy már régtől fogva készítettek díszes karácsonyi kalácsokat, s ezeken Ádámot és Évát ábrá­zolták. 

"Az ostyán kívül még más kapcsolatok is megállapíthatók a karácsonyfa és Krisztus ke­resztje közt, melyek Krisztus születésétől előre mutatnak Krisztus - Ádám bűnét kiengesztelő - halálára: Krisztus a második Ádám (Róma 5,12kk). E tekintetben különösen érdekes volt egy oltárkép az elzászi Weitersweiler faluban; az a kép sajnos már elégett. Krisztus keresztje volt rajta fa alakjában, a fej magasságában két ág festve, az egyiken alma, a másikon ostya. Így élt tovább a régi legenda, mely szerint a paradicsomi fa magvából - amit Ádám magával hozott - egy másik fa nőtt, ebből való a golgotai megváltó kereszt fája. Így minden vonatkozásban nyilvánvaló a mi karácsonyfánk keresztyén gyökere." 

A későbbiekben más díszek is megjelentek az alma és az ostya (vagy sütemény) mellett, amelyeknek szintén a karácsonyi történet szolgált alapjául.  "Strasbourgban karácsonykor a karácsonyfákat a szobákban állítják fel. Arra aggatnak színes papírból kivágott rózsákat, almákat, ostyákat, csilingelő aranyozott fémlapot, cukrot stb. " - olvassuk egy 1605-ből származó töredékes írásban. Strasbourgban tehát az almák és ostyák mellett még rózsát és csilingelő aranyozott fémlapocskákat is elhelyeztek.

A rózsa, bármilyen furcsa is, de régi keresztyén szimbólum! Az Ézsaiás 11-re épül, ahol arról van szó, hogy "hajtás sarjad Isai (Dávid apja) gyökeréből". "Nem is egy német karácsonyi ének szól erről: "Szép rózsabimbó nyílt ki...", vagy másik: "Ó, föld, sarjassz virágot". A jerikói rózsa legendája is ide tartozik: a rózsa kinyílt, amikor Mária a születés éjszakáján itt áthaladt. A vékony, megara­nyozott fémlapocskák, melyek minden mozdulatra halk, vibráló csilingelést hallattak, utaltak a keleti bölcsek (a három királyok) által hozott ajándékra."

****

Oscar Cullmann végül ezekkel a személyes gondolatokkal fejezi be a karácsonyfa eredetéről szóló tanulmányát: "Sajnos, ma a gyerekek nem mindenütt élik át ilyen intenzíven a karácsony misztériumát, akkor sem, ha sok család fáradozik ezen. A felnőtteknek kellene többet látni a karácsonyfában, mint egy régi szokást, nekik kellene meghatódni a ragyogó fától és annak díszeitől, nekik kellene mélyen belegondolni a karácsonyi történet keresztyén értelmébe, nekik kellene a Lukács evangéliumából a karácsonyi elbeszélést fölolvasni. De a pompájában előttünk álló fa maga is megnyithat további bibliai összefüggéseket, olyanokat, amilyenek felmutatásáért fáradoztam, amikor a karácsonyfa történetét megírtam. Ellentétben azzal a tizenhetedik századi prédikátorral, aki az Isten igéjét az általa lenézett karácsonyfával szemben kijátszotta, az kell, hogy ez a látható szimbólum Isten Igéjéhez vezessen. "