"...eljöttünk, hogy imádjuk Őt!"

Olvasandó: Máté 2,1-12.

Ki áll karácsonyod középpontjában? Az, amit a keleti bölcsek mondanak: „… eljöttünk, hogy imádjuk őt”? A karácsonyunk akkor valóságos, ha középpontjában Jézus, a királyok Királyának imádása áll. Imádni pedig azt jelenti, hogy elismerem azt, hogy Ő az Úr minden felett, az én életem felett is. 

1. Kit jöttek imádni a messziről érkezett bölcsek? Amikor a bölcsek megérkeztek Jeruzsálembe, ezt mondták: „Hol van a zsidók királya, aki most született?” Bizonyára már azzal is feltűnést keltettek, hogy megérkeztek. De azzal még inkább, hogy ezt kérdezték. Hiszen volt királya Izráelnek, Heródes, akit a római szenátus ültetett a trónra már vagy 40 éve. Elég megdöbbentő, és veszélyes lehetett utódlásról beszélni egy olyan király országában, aki rettegve félt attól, hogy valaki egyszer elveszi tőle a hatalmát! Nem véletlenül olvassuk ezt róla: „Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el…” 

De a „zsidók királya” kifejezés sokkal többet jelentett! Máté ezt írja: „Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak.”. A „zsidók királya” kifejezés a Krisztust, a Messiást jelentette Izráelben. 

A főpapok és az írástudók pedig tudatják vele, Mikeás prófétát idézve: „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba. A nyáj elé áll, és legelteti az Úr hatalmával, az Úristen fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig.” [Mikeás 5,1.3] Heródes tehát meg tudja, hogy a prófécia szerint Isten érkezett a földre: „Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba”! A gyermekben a királyok Királya született meg, aki Izráel élére áll, mint mennyei Pásztor, akinek hatalma nem olyan kor-látozott, mint az övé, mert a föld végső határáig kiterjed. 

2. Jézust nemcsak a zsidók, hanem a föld minden nemzete imádni fogja! A keleti bölcsek, bár valóságos személyek voltak, érkezésük és személyük mégis szimbolikus. Előrevetít valamit, aminek valósággá kell lennie! Azt, amit Pál így írt meg: „Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." [Filippi 2,9-11.] 

Jézusban tehát nem csupán Izráel Megváltója, hanem az egész emberiség Megváltója született meg! Az, akiben Isten nyitott a pogányok felé! „Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák.” [Ézsaiás 60,2-4.] 3. 

Isten célja az, hogy Fia nevét mindenki megismerje és imádja! Az emberek szeretnek elveszni a karácsonyi történet lényegtelen részleteibe. Abban, hogy kik voltak ezek a titokzatos bölcsek. Abban, hogy mi is volt az a csillag, amit láttak, üstökös vagy bizonyos bolygók, amelyek együtt álltak éppen a halak csillagképben. Abban, hogy hogyan vezethette a bölcseket a csillag, stb. Mindezek nem lényegesek! Ezek a kérdések, csak elterelnek bennünket attól, ami a lényeg!

3. Mégis vannak, akik nem akarják imádni Krisztust… Heródes, a főpapok és az írástudók, bár egy apró pillanatra maguk is tanújává válnak a csodának, de sohasem részesednek belőle. Nyomorult mellékszereplővé silányodnak, mert bár közel kerülnek a csodához, mégis elutasítják azt, amit benne kínál számukra Isten! 

Heródes megtudja, hogy megszületett a Messiás, de már azt tervezi, hogy gyilkolhatná meg, hogy szánalmas hatalmát mentse. A főpapok és az írástudók ismerik a próféciát, meghallják azt, hogy a prófécia valósággá lett, de semmit sem tesznek. Nem mozdulnak, nem mennek a keletről érkezett bölcsekkel együtt a Messiás elé, hogy imádják Őt. Megszületik a Messiás, és ez Heródest, a főpapokat és az írástudókat csak nyugtalanná teszi, egy pillanatra kizökkenti őket. 

4. Te melyik szereplőre hasonlítasz? Félek attól, hogy a legtöbben inkább rájuk hasonlítanak! Heródesre, és a főpapokra és az írástudókra, akiknek lelkét csak felszínes érintette meg a bölcsek érkezése és szavai. S szinte azonnal kész volt a szívükben a válasz: „Nekünk nem kell ebből a Messiásból!” Hiába a karácsonyi hangulat, a csengő-bongó zene, a karácsonyfa, az ajándékok, ha a szívünkben nincsen ott a vágy, ami a bölcsekben élt: „… eljöttünk, hogy imádjuk őt.” Ámen!