A karácsonyfa eredete - 1.

Oscar Cullmann, akinek a múlt héten adtam közre - "A karácsony ünnepének kialakulása c. - tanulmányát, folytatásként, mintegy annak második részeként írta meg "A karácsonyfa eredete" című írását. Ez a tanulmány is nagyon érdekes, és hasznos, érdemes tehát időt szánni rá, és elolvasni azt! Egyrészt azért, mert magam is olvastam már olyan keresztyén írást, amely elítélendő és elutasítandó pogány szokást lát csupán ennek a hagyománynak a gyakorlásában. S miután nem érzem azt, hogy Cullmann megközelítése, és véleménye ráerőszakolás lenne, vagy erőltetett, ezért merem rövidített változatát elétek tárni.

****

Cullmann "A karácsonyfa eredete" című tanulmányában felveti, hogy a karácsonyfa megjelenését a megváltás és a teremtés analógiája határozza meg. S bár akárcsak Jézus születésének december 25-i dátumának, ennek a szokásnak is vannak pogány gyökerei, mégsem tekinthető pusztán pogány dolognak.

A karácsonyfa állítás szokása egyébként alig 400 évre nyúlik vissza. S a szokás kialakulásának kezdetén valóban volt köze az ősi fa-tisztelethez, valamint a téli napforduló kultikus megünnepléséhez, az évszázadok során egyre inkább átalakult, vált keresztyén üzenetet hordozó szimbólummá. Cullmann szerint a karácsonyfa díszítettsége - természetesen nem a mai formájában - egykor a keresztyének hitbeli meggyőződését jelképezte. Azt, hogy "az ember bűnét - mely a Bibliában a paradicsomi fával, s annak kísértést jelentő (később almával azonosított) gyümölcsével van kapcsolatban - kiengesztelte december 24-én Krisztusnak a világba történt belépése. Ennek szimbóluma az élet fája."

A tanulmány a karácsonyfa fejlődésének két formáját különbözteti meg: 1./ a karácsonyi időszakot ágakkal és fákkal ünneplő szokást, 2./ a mi feldíszített karácsonyfánk keletkezését. 

Érdekesség az is, hogy a karácsonyfát "nem mindig a földre állították, hanem a mennyezet gerendájára akasztották, Ez a szokás bizonyára régebbi, s nyilván mindenütt gyakorolták, ahol a fa felállítására kevés hely volt."

A karácsonyi időszakot először ágakkal és fákkal ünnepelték. "Régi legendák bizonyítják ezt, melyek közül egyet a tizedik századig tudunk visszavezetni. Eszerint abban a pillanatban kinyíltak a virágok, amikor Jézus megszületett. Ezzel függhet össze az a szokás, hogy karácsony előtt több héttel almafa és cseresznyefa ágakat tettek vízbe, hogy az ünnepre kiviruljanak. Használtak nyírfát és tölgyet, mégis leginkább kedvelték az örökzöld növényeket, bukszust és borókát, különösen a jegenyefenyőt, melynek állandó zöldje a halhatatlanságot jelképezi: miközben a természet normális körülmények közt csak tavasszal ébredezik, a fenyő él az év legsötétebb szakában is, "hideg télben", "nemcsak nyáron". "

1600 körül jelenik meg azután ezeknek a felállított fenyőknek a díszítése. Kezdetben almákat és ostyákat helyeztek el az ágakon, amely egyértelműen azt mutatja, hogy a keresztyének gondolkozásában a karácsonyfa összekapcsolódott a paradicsomi fával. "Mert az almák a megkísér­tés fájára mutatnak, az ostyák az élet fájára, az úrvacsorai élet-kenyerére. A mi karácsonyfánk eredetére döntően ez vezet el bennünket, közben nem feledhetjük, hogy a két különböző fázis közt a határok elmosódtak."- Folytatás holnap!