Mint az ókori Rómában... - 8.

A hanyatlás jelei akkoriban és manapság 

Kivonat Gustav Ichelschmidt: WIE IM ALTEN ROM c. könyvéből (1971)

AZ EGÉSZSÉGÜGY

A hanyatlás jeleit nyilvánvalóan mutatják a civilizációs betegségek, aminek a belsőleg kiúttalan ember ki van szolgáltatva. A fiziológiai tünetek a társadalom és szellemiség bomlását kísérik.

A késő római korban tipikus dekadencia-betegségek ütötték fel a fejüket, amik a természetellenes táplálkozással, az élvezeti cikkek nagymérvű használatával és túlzott fehérje és zsírfogyasztással magyarázhatók. A természetellenes városi életmód: erősen korlátozott testi munka, fokozott mozgásszegénység, krónikus károsodásokat okozott. A megfigyelhető fizikai visszaesés oka volt az is, hogy szellemileg nem tudtak mit kezdeni a jóléttel. Ma az alkohol-, nikotin- és kábítószer-élvezet és a gyógyszerekkel való visszaélés is kiemelten hozzájárul mindezekhez.

Hasonlóan a mai fogyasztói jólét túltáplált polgáraihoz, a rómaiak sem sajnálták a pénzt civilizációs betegségeik (melyek főleg a kicsapongó életvitelből eredtek) kezeltetésére. A saját készítésű, többnyire haszontalan kozmetikai szerekkel, hajfestő és hajnövesztő szerekkel az orvosok szintén nagy bevételekhez jutottak. A betegek sokszor minden reményüket az orvosba vetették.

MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY

Petronius szerint, aki erejét az élet puszta élvezetére pazarolja, az sose fog időtálló teljesítményt nyújtani a művészetben vagy a tudományban. A késő római művészetből hiányzik az eredetiség. Többnyire megelégedtek a korábbi minták utánzásával. Az anyag állt a gondolkozás középpontjában, eltűnt a metafizikai távlat.

Ma is alig tudnak már az egészséges emberi érzékelés számára újat nyújtani. Amit fel tudnak még mutatni az a belső disszharmónia és a korszellem kiábrázolása. A biztos stílus eltűnt s degeneratív fejlődést figyelhetünk meg. A hanyatlást tükrözi a csúnya és a perverz megjelenése már a kulturális életben is. Káosz, ösztönszerűség, öncél. Az emberiség szétzilált képe. Az irodalomban csalódás, kétségbeesés, fáradtság mutatkozik meg.

Rómának már nem voltak eredeti gondolkodói, megelégedtek a áthagyományozott filozófiai rendszerek magyarázatával. Az újplatonizmus áramlata után végképp’ kimerültek az impulzusok. A tudományt világidegenség és a gyakorlatiasság hiánya jellemezte. Tehát általános szellemi színvonalvesztés figyelhető meg.

A nevelésre jellemző a büntetés általános eltörlése, mint a humanitás vívmánya. Már nem lehetett szó tervszerű erkölcsi felelősségre való nevelésről. Az „engedetlenségre nevelés” anarchistákat szül, akik semmilyen közösségbe nem akarnak betagozódni. Ha egy nemzet elhanyagolja az utódok vallási és erkölcsi nevelését, sorsa megpecsételődött.