2010. április 30.

Mint az ókori Rómában... - 7.

A hanyatlás jelei akkoriban és manapság 
Kivonat Gustav Ichelschmidt: WIE IM ALTEN ROM c. könyvéből (1971)

A FIATALSÁG

Platón: „Ha az apák szokásává válik, hogy gyermekeire ráhagyják, amit csak akarnak és félnek felnőtt gyermekeik előtt egy szót is szólni, vagy ha a fiak olyanok akarnak lenni, mint az apa, tehát szüleiket sem nem tisztelik, sem szavaikkal nem törődnek, s nem hagynak maguknak semmit se mondani, hogy felnőttnek és önállónak tűnjenek, s a tanárok is remegnek diákjaiktól… Az öregek leülnek a fiatalok közé és megpróbálnak nekik tetszeni, elnézve nekik botorságukat és illetlenségeiket sőt részt is vesznek ezekben… Ilyen módon felőrlődik az ifjúság lelke és ellenállóereje. Dacosak lesznek és végül nem tudják elviselni, ha csak egy kis alárendelést követelnek tőlük. A végén megvetik a törvényeket, mert senkit és semmit sem akarnak elismerni maguk felett. Ez a zsarnokoskodás szép kezdete.”

Platón a teljesen félreértett és erkölcsi gyengeség miatt helytelenül gyakorolt demokratikus, liberális hozzáállást tartja a fiatalság eltorzulása okának.

Amíg a görögök a fiatalságot spártai alapelvek szerint nevelték, az állam létét nem fenyegette veszély. Ha egy nemzet biztosítani akarja jövőjét nem engedhet meg magának elpuhult, elkényeztetett, fizikailag és lelkileg gyenge ifjúságot. Arisztophanész szerint a fiatalok szemtelenek, mocskos szájúak, cinikusak, erkölcstelenek, ellenállnak minden rendnek, nincs emberi tartásuk és nem tudnak különbséget tenni az igazság és a puszta fantázia között. Szenzációra vágynak, a munkát kerülik, lődörögnek a piacokon, jelentéktelen dolgokról vitatkoznak a fürdőkben, táncosnőkkel folytatnak viszonyt s gátlástalanul átadják magukat a szerelmi élvezeteknek, a játéknak s az evés-ivásnak. Platón szerint a korábban megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel való szembeszállás mutatja leginkább a hanyatlást. Az általános ellenállás a szülőkkel szembeni engedetlenséggel kezdődik, majd a törvények elvetéséhez vezet. A hagyományos hűségről és hitről alkotott nézeteket mint elavultakat elvetik.

Az idősebbe nemzedék a közönye és kényelmessége miatt csak a legkirívóbb esetekben lép fel mindez ellen. Az idősebbek gyengesége megkönnyíti a fiatalságnak, hogy magukhoz ragadják a vezetést, s a szabadsággal való visszaélést. Platón szerint az apák vétke, ha fiaik megvetik őket. Tacitus szerint is vétkes az idősebb nemzedék a tekintélyvesztésben és az erkölcsi romlásban. „Maguk a szülők nem nevelik a kicsiket becsületességre és szerénységre, hanem fegyelmezetlen, hangoskodó viselkedésre, amiből szemtelenség, önmaguk és mások lenézése származik… Hol marad tér a nemes törekvéseknek? Quntiliánusz: „Ha legalább mi magunk nem rontanánk gyermekeink erkölcsét! Már gyermekkorban gyengítjük őket az élvezetek által. Agyonbabusgatásként hat minden nevelés, amit mi elnézőnek tartunk, s megtöri a szellem és a test minden erejét… Olyan dolgokat látnak, amiről még beszélni és szégyen. Ez szokássá válik, végül pedig természetté.” Juvenal hangsúlyozta, hogy milyen káros, ha nincs igazi példaképe a fiatalságnak. Seneca szerint sokat árt az olyan nevelés, ami minden erőfeszítéstől megkíméli a gyermeket.

Korunk fiatalsága belsőleg kiégett. A valóság elől való menekülése nagy méreteket öltött (drog, öngyilkosság). Nincsenek ideáljaik, elveszítették az emberi méltóságba vetett hitet. A párkapcsolatok propagált kiélése minden házasságot és családi életet megkérdőjelez. Ahol a gyönyörszerzést emelik világnézetté, és a szexet különösebb érzelmek nélkül váltogatott partnerekkel gyakorolják, ott az önpusztítás küszöbét már rég túllépték. Nyilvánvalóan testi és szellemi tunyaság, érzelmi tompaság uralkodik. Az unalom, a depresszió, az elszemélytelenedés könnyen befolyásolható tömegemberé teszi az egyént. Ha a megcsömörlött, lelkileg hontalan ember nem ismeri el a jogos tekintélyt, ez káoszhoz vezethet.

0 megjegyzés: