„Tiszteld apádat és anyádat,2Mózes 20,12.
hogy hosszú ideig élhess azon a földön,
amelyet Istened, az Úr ad neked!”
Isten megteremtette az embert, férfivá és nővé, a saját képmására. Azzal, hogy teremtménye kétféle, Isten Önmagát akarta megosztani, nem az embereket. Mást – mást ruházott fel Önmagából mindkét nemre.
A nőket megajándékozta az anyasággal, az anyai szeretettel. Ez a szeretet az, amivel minden emberi lény elsőként találkozik. Egy kisgyermek kiszolgáltatottságában nem tud tenni semmit önmagáért, sem azért hogy szeressék, elfogadják. Ebben az élethelyzetben rá van utalva a feltétel nélküli szeretetre, gondoskodásra, elfogadásra, az édesanyára.
Hogy milyen komoly szerepük van az édesanyáknak, jól kifejezheti néhány példa: Ez a szeretet az, ami nélkül egyetlen egészséges gyermek sem nőhet fel. Az a trauma, ami egy édesanya elvesztésével jár, sok esetben többé nem kompenzálható veszteségként kísér végig életeket. Még felnőtt, életerős férfiak is édesanyjukat keresik fel, vagy idézik meg gondolataikban nagy próbák, súlyos nehézségek idején.
Meghatározó Istenképünk is árulkodó! Bár Istenünket Atyánknak nevezzük, leginkább úgy szeretünk rá gondolni, mint aki feltétel nélkül szeret bennünket, akihez úgy jöhetünk, ahogy vagyunk. Szárnyaival betakar, mint tyúkanyó csibéit, ha veszély közeleg. A Mennyei Atya, aki olyan, mint egy szerető édesanya mégsem képzavar, hiszen ezt a szeretetet Isten Önmagából ajándékozta oda, osztotta meg. Az édesanyák így Isten kedves arcai! (Gerő Tamás)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése