Mint az ókori Rómában - 9. (Befejező rész)

A hanyatlás jelei akkoriban és manapság

Kivonat Gustav Ichelschmidt: WIE IM ALTEN ROM c. könyvéből (1971)

VALLÁS

Ha elfogadjuk Jacob Burckhardt véleményét, miszerint a vallás minden kultúrának elemi feltétele, akkor az igazi vallásos érzés eltűnése kortünet: azok a népek, melyeknél hiányzik a biztos metafizikai tartás, túlléptek történelmi fejlődésük csúcspontján és a végérvényes letűnés felé tartanak. 

Római kultúra bukása is összefüggött a vallási közönnyel s a növekvő anyagias és nihilista gondolkodással. Ciceró szerint, ha a vallás veszélybe kerül, akkor azzal együtt a hűség, a jog és az emberek közötti kapcsolatok is. Ő ezért a régi néphit megreformálását szorgalmazta, hogy a lesüllyedni látszó népnek újra tartást adjanak. Javaslatának politikai és nemzeti háttere volt, mivel a babonaság és a jövendőmondás rohamos terjedése primitív nézetekhez való visszatérést jelentett.

Idegen vallási gondolatok benyomulásának nem tudtak ellenállni, mivel semmi életképest nem tudtak ezzel szemben felmutatni. A titkos dolgokkal való foglalkozás divattá vált. A Kelet erős vallásos befolyást gyakorolt. Hamarosan egy alig átlátható keverék alakult ki a különféle eredetű hitekből és babonákból- anélkül, hogy az elemi vallásos igényüket valóban ki tudták volna elégíteni. Ebben a káoszban tartósan csak a kereszténység tudott megállni.

Ha a belső értékek elvesznek, egyre inkább a külsőségek állnak az érdeklődés középpontjában. Belső üresség, nyugtalanság, félelem jelzik a hanyatlást. A régi istenek trónfosztása után, egyre inkább a sors kiszolgáltatottjának látta magát az ember. Minden lehetséges trükköt kipróbált, hogy megtudhassa a jövőt. Az asztrológia mindig virágzott a belső otthontalanság idején. S arra is alkalmas volt, hogy a hanyatlást nem kellett saját kudarcként látni, hanem a csillagok kedvezőtlen állásának lehetett tulajdonítani. A 2. Pun háború után már a császárnak is volt udvari asztrológusa, akinek tanácsát még fontos politikai döntésekben is kikérte. Bár Marcus Aurélius államérdekből az asztrológusok, szellemidézők és sarlatánok ellen fordult, az isteni jósdákat azonban hagyta működni. A tömeg az alig kendőzhető siralmas állapotokon a mágia és az asztrológia segítségével akarta túltenni magát.

Korunkban is vákuum uralkodik s az idegen vallásokhoz fordulás is jellemző. Sokan a tudományos és anyagias világtól az ellenőrizhetetlen irracionális dolgok felé fordulnak. A bőség társadalma sokszor a vallás feleslegességét hirdeti. Gandhi már sok éve ezt a keserű mérleget állította fel: „Szilárd meggyőződésem, hogy a mai Európa nem Isten Szellemét és nem a kereszténységet valósítja meg, hanem a Sátán Szellemét. Sátánnak ott van a legnagyobb sikere, ahol Isten nevével az ajkán jelenik meg. Európa ma már csak a nevében keresztény. Valójában a mammont imádja.”

Manapság is legkönnyebben a komolytalan misztikus irányzatokhoz fordul a tömeg: dívik a babonaság, okkultizmus, jövendőmondás, asztrológia. Az asztrológia mai virágzása is a lelki sivárságot, belső bizonytalanságot és a valódi vallási tartás hiányát mutatja. Horoszkópok szinte minden újságban megjelennek, mint az időjárás-jelentés, s a metafizikai kötődésétől megosztott emberiség középkori sarlatánság szerint irányítja tetteit. Az egyházak hitelüket vesztették, amióta a korszellemhez és a kérdéses modernitáshoz igazodtak.

Kritikátlanul részt vesznek az anyagias korszellemben. Megadták magukat jóléti társadalmunk előtt. A haladás és a szabadság égisze alatt megalkusznak. A felelősséghordozók közönyösek és langyosak az értékek rombolásával szemben. Az egyházak a kényelmes konformizmusukkal önmagukat rombolják le. Már Goethe jól tudta: „A világra csak azok hathatnak, akik ellenállnak neki. Aki alkalmazkodik hozzá, az elvesztette becsületes életét.” A ma embere csak e világban gondolkodik s természetidegen. Aki tagadja szellemi eredetét, az az őt körülvevő természetet se becsüli s ezért rombolja is. A belsőleg kiszipolyozott fiatal nemzedéktől nem várható el, hogy új szellemi dimenziókat nyisson.

Aki az egyéni én-tudatának adja át magát, az menthetetlenül alacsonyabb rendű dolgok rabja lesz. Hegel szerint az ember csak ösztöneinek legyőzése után szólítható meg szellemi lényként. Szellemi és metafizikai kapaszkodó nélkül eddig minden nép elveszett a történelem folyamán. Szívleljük meg Saint- Exupéry tanácsát, amit röviddel halála előtt adott: „Csak egy probléma van, csak egyetlen egy: azt kell újra felfedezni, hogy van szellemi élet.” (Ennek a sorozatnak vége!)