Mint az ókori Rómában... - 4.

A hanyatlás jelei akkoriban és manapság 

Kivonat Gustav Ichelschmidt: WIE IM ALTEN ROM c. könyvéből (1971)

A LUXUS

Petronius a „Szatirikon” című regényében az antik világ alkonyáról ír, aminek okának azt tartja, hogy a gátlástalan élvezetvágyat tették meg az evilági lét értelmévé. A bevált erkölcsi normák feladása alapjaiban ingatta meg a társadalmat. Néró kortársai nem sejtették történelmi helyzetük végzetességét. A birtoklás és luxus – mint az a történelem folyamán újra és újra megmutatkozott – megfosztja az embereket és a népeket szellemi szabadságuktól.

Petronius regényének egyik hőse ezt az életbölcsességet vallja: „Ha van valamid, akkor vagy valaki. Minél többet birtokolsz, annál több vagy.” Az író arra akart tanítani, hogy csupán az élvezetek nem tesznek boldoggá, hisz ez az életmód belső elsivárosodáshoz vezet.

A történész Polibiosz is megjósolta, hogy Róma egyszer a luxus és az abból fakadó erkölcsi bomlás következtében fog letűnni. Seneca is aggódva szemlélte a bőséget és a dőzsölést a római lakomákon, ami már nem a fizikai éhség kielégítésére szolgált, hanem még a természetes táplálékigényen is erőszakot vett. Tacitus sem kételkedett abban, hogy az erkölcsi romlást segítő színházi játékok mellett a pompás ünnepi mulatozások is hozzájárultak Róma hanyatlásához.

Az élvezeti cikkek ipara hihetetlen mértékben fellendült. (Többek között virágzott a jégszekrényekkel való kereskedelem, s a városokban állandó jégszállítást biztosítottak az ételek és italok hűtésére a kiváltságos rétegeknek.) Az orgiák száma elviselhetelenül megugrott. Caligula egy nap elköltött tízmillió szeszterciuszt (3 provincia adója). Szokásos volt magas körökben ajándékok osztása vagy sorsolása a vendégek körében. Elagabal ünnepén 10 tevét vagy tíz kiló aranyat is lehetett nyerni, valamint rabszolgákat is sorsoltak.

Míg a középréteg egyre jobban elszegényedett, a tőke egyre kevesebb kézben összpontosult. A nemesekre is jellemző volt az értelmetlen pompa és pazarlás. A „presztizs”-gondolkodás megmutatkozott a temetési- és temetői luxus terén is. A pazar urnák, szarkofágok, emlékművek mind az anyagias mentalitás lenyomatai. Egyre nőtt a turizmus a rómaik körében. A kor legtöbb szerzőjének világos volt, hogy ez a modern nomád élet nem felfedezővágyból fakad. Seneca így ír: „Azt hiszed, hogy a sok helyen megtört és kificamodott lélek helyváltoztatás által újra meggyógyulhat?!” Egyre inkább menekülnek önmaguk és saját belső ürességük elől. Akadt elég orvos, aki labilis pácienseinek tengeri vagy hegyi utazást javasolt, másrészt az utazás státuszszimbólum is volt. A sznobizmus vágyától vezérelve- nem akarva másoktól lemaradni - sokan mindenek előtt a fennmaradt görög művészeti városokat keresték fel. Valaki, aki adott magára, külföldre szokott utazni – még ha szűkebb hazáját nem is ismerte.

A munkát már nem áldásnak tartották, hanem terhes kényszernek, ami az egyént gátolja az élet zavartalan élvezetében. Az emberek munkavágya a szabadidőipar áradatában egyre inkább csökkent, amit az a tény is mutat, hogy a munkaidőt csökkentették és a hétvégét meghosszabbították. Aki megengedhette magának a hosszú hétvégét nem otthon töltötte. Sokaknak volt még egy háza a hegyekben, ahol persze megint nem tudott magával mit kezdeni és unatkozott. Az életnek már nem volt tartalma, eltékozolták az élvezetekre és haszontalan tevékenységekre.

"A luxus megterhel minket és megbosszulja a világot, melyet legyőztünk. Amióta a római igénytelenség és szerénység eltűnt, nincs olyan bűntett, amit nálunk ne követnének el.” - Seneca így írt 90. levelében: "Szalmatető fedi a szabadot, a márvány és arany alatt a szolgaság lakik… A bőség elszakadt a természettől… A fölösleges kívánásával kezdődött, ami természetellenes, s végül a szellemet a test uralma alá hajtotta és a kéjvágy szolgájává tette… A birtoklási vágy szegénységet szült: amennyiben mindent megkívánt, mindent el is veszített.”

Kevés okunk van rá, hogy korunk jólétét a sors áldásának tekintsük. A szórakoztatóipar és a fogyasztható javak kínálata már felülmúlta a rómait. A megnövekedett nikotin- és alkoholfogyasztás a fogyasztók belső elveszettségét mutatja. Életszínvonalunkat valláspótlékká emeltük s életünket a termelés és fogyasztás irgalmatlan törvényeinek rendeltük alá.A jólét nem csak beteggé és ostobává tesz, hanem lustává is. A gazdasági csoda gyermekei a nem általuk kivívott abszolút szabadság ajándékával nem tudnak mit kezdeni. Csak tudatos belső fegyelemmel lehetne feltartóztatni a hanyatlást. Ha az ember puhánnyá válik, lelkileg és testileg is, belső ereje megbénul és közönyössé válik szellemi kérdések iránt. Ha az anyag diadalmaskodik a szellemen, az ember megszűnik igazi értelemben vett ember lenni.