A hanyatlás jelei akkoriban és manapság
Kivonat Gustav Ichelschmidt: WIE IM ALTEN ROM c. könyvéből (1971)
A VÁROS
A városba vándorlók elveszítették a kapcsolatot a természettel és csatlakoztak a parazita réteghez, mely „kenyérrel és játékkal” tápláltatta magát. A városok túlnépesedése egyre elviselhetetlenebbé vált. Ez közlekedési problémákkal is járt. A belváros utcáit annyira elárasztották az emberek és járművek tömegei, hogy Cézár törvényben tiltotta meg napkeltétől napnyugtáig a járművek közlekedését a városközpontban. Ennek következtében az éjjelek váltak nagyon zajosakká a szekerek zörgése és az állathajcsárok kiáltásai miatt.A munkanélküliség félelmetes mértéket öltött. Napirenden volt a tűzvész. A kormány elhatározta, hogy az elégedetlen tömeget a politikai nyugtalankodástól és az erőszakos kitörésektől nem csak kiadós szórakoztató programok által, hanem bizonyos életszínvonal biztosításával tartja távol.
Tudatosan szervezett „szadadidőipar” jellemezte Rómát. A közönség szenzációra éhezett. Az életben maradt gladiátorok legendás népszerűségnek örvendtek. Egy nap mintegy száz emberharc zajlott és állatok ezreit ölték meg. Titusz a római Amfiteátrum felavatására 100 napos véres játékokat tartott. Mintegy tízezer állatot öltek meg, köztük rengeteg oroszlánt és leopárdot. Az exotikus állatok beszerzésének és szállításának horribilis összege nem jelentett akadályt. A Circus Maximus több mint 400 000 férőhelyes volt.
Az államilag támogatott semmittevés egy olyan embertípus hívott életre, ami nagyban hasonlít a mai kor fogyasztójára (konzum-ember).
A ma embere termel és fogyaszt. Élvezetet jelent számára sportesemények megfigyelése, gyermeteg és vulgáris filmek nézése, melyek különösebb megerőltetés nélkül egyik helyről a másikra viszik. Az ember eltunyul, és vágyai vezérlik. Az erkölcsi, esztétikai és vallásos érzéke eltompul. A mai tömegmédiák ugyanazt a szerepet töltik be, mint a római cirkuszi játékok, ahol az ember méltóságát éppúgy lábbal tapodták. A kor hőseit, a gladiátorokat és a kocsihajtókat éppúgy ünnepelték, mint ma a focistákat vagy színészeket-s éppúgy bőségesen honorálták.
Egy 4. sz-i görög szerző keserűen jegyzi meg: „Az egész római világ silány és kicsapongó… Játszunk, bár félünk a fogságtól, a halálos félelem közepette is nevetünk. Az egész római nép bolondgombát evett? Meghal és nevet.”
A rómaik kikerülték tulajdonképpeni feladataikat és exisztenciális problémáikat. A belsőleg kiüresedett, tartás nélküli társadalom elvesztette tartását és biztonságát. A római tömeget jobban mozgásba hozta egy gladiátorjáték vagy kocsihajtás, mint döntő nemzeti, politikai kérdések.
A mai civilizáció embere állandóan menekül önmaga elől. Mivel életének nem látja magasabb értelmét, gátlástalanul átadja magát a szenzációvágynak. A mai tömegszórakoztatás alig különb, mint a korabeli: brutalitás, meztelenség, perverzitás. A televíziónak demoralizáló hatása van. Szex és krimi uralják a szórakoztatóipart. Ez a pótkielégítés éppolyan problémás, mint az ókori Rómában. A technika embere sok mindennel visszaél, saját életterét szennyezi be és teszi tönkre. A természet az emberi önkény játékává lett. A nagyvárosokban még nyilvánvalóbb az erkölcsi hanyatlás, nő az bűnözés és az erőszak. Nem kevésbé nyugtalanító tény, hogy ma is, mint Rómában, a betegség, neurózis, alkoholizmus és öngyilkosság főleg a nagyvárosokban dominál. A fiatalság egyre kevésbé tud ellenállni a romboló korjelenségeknek. A vallási kötődés hiánya, a tekintély és normák elutasítása káoszba fog torkolni. A fiatalság lelkileg elvadul, amihez a családi kapcsolatok szétesése is hozzájárul. A modern embertípus elkorcsosul.
Róma példája meggyőzően mutatja, hova jut egy nép, ha az alacsonyabb rendű élvezeteket és a vágyak kiélését felmagasztalja. Nem lehet mintaállamot építeni mintapolgárok nélkül. De honnan vegyük őket? Minden egykori híres és letűnt világváros magában hordta pusztulásának csíráját. Az igazi ellenség a belső ellenség.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése