A hanyatlás jelei akkoriban és manapság
Kivonat Gustav Ichelschmidt: WIE IM ALTEN ROM c. könyvéből (1971)
AZ ERKÖLCSI HANYATLÁS
A belső tartás nélküli ember pótkielégülést keres. A római divatban is uralkodni kezdtek az átlátszó ruhák, egyre merészebb dekoltázsok, és szabadon mutogatott testrészek. Elterjedtek az erkölcstelen képek, melyen az ártatlan szemeket is megrontották. Szexuális orgiákat is tartottak, néhol a szadizmus is megjelent.
A szégyenérzet radikális leépítésével a erkölcsi züllés egyre előrébb halad. Ha a szexuális életet túlértékelik, s neki természetesen szánt szerep fölé emelik ez olyan anyagias szemlélet, ami szellemi értékek hiányában a szexualitást teszi fétissé. A közélet ilyetén „szexualizálása” az emberi rend összeomlásának vészjele.
Ami különösen visszataszítóvá és elvetendővé teszi a mai szexhullámot, hogy az élet ezen intim területéből nyereséget húznak. A szabadjára engedett szexualitás nem csak megsemmisít minden addigi értéket, hanem el is butít. A civilizált országokban, ahol a szexuális felvilágosítást és a fogamzásgátló tablettát a haladás nagy eredményei között tartják számon, rohamosan nő a nemi betegségek száma. Nem lehet bűntelenül túllépni a természet által szabott intimitás zónáját.
A világszerte elcsépelt, s testi értelemben vett szerelem szó mélységesen tagadja az ember szellemi természetét. A természetes rend szétesésének végzete, hogy ez az elembertelenedés a család, a társadalom és az állam szétesését munkálja. Az erkölcsi hanyatlás mindig összefüggésben állt a szellemi-vallásos téren való visszaeséssel és politikai és társadalmi anarchia is követte. Egy nemzet, amely nem tudja magát kordában tartani- mint azt a rómaiak példája is meggyőzően mutatja- a kultúra magasságából feltartóztathatatlanul a barbárság szintjére süllyed.
Ha a mai filmek tartalma alapján alkotunk képet a kor emberéről, akkor a legprimitívebb ösztönök uralmát konstratálhatjuk. A mai show-üzlet, amelyet az állam az alig sakkban tartható bűnözés ellenére eltűr, elveszi tőlünk az alapot, hogy a római tömegszórakozás embertelen formáit bírálhassuk. Korunkban az újságok főcímeit a szex és bűnözés uralja. A római színház is egyre jobban elkorcsosult s a magamutogatás fórumává vált.
Salvanius így tudósít: „Szinte nincs bűntett vagy gyalázat, ami a színdarabokban ne fordulna elő… A színházban semmi sem marad vétektől mentes, mert a szíveket a gonosz kívánság, a füleket a beszéd, a szemeket pedig a látottak szennyezik be. Mindez olyan gyalázatos, hogy a szégyenérzet megsebzése nélkül nem lehet még kimondani sem… A színház közönségessége miatt közös az előadók és a közönség vétke. Mert a közönség mindez tetszik, szívesen nézi, s mind részt vesznek látni vágyásuk és egyetértésük által.”
A tömeg egyre több rémes jelenetet kívánt szenzációvágyának kielégítésére. Igazi emberi példaképek hiányában a színészek nagy népszerűségnek örvendtek. A sztárkultusz tehát nem korunk privilégiuma. Vespassiánus és Néró is horribilis összegeket adományozott színészeknek.
A fürdők látogatása is közkedvelt volt. Tacitus szerint az ott gyakorolt gimnasztika az általános lustaságot még csak fokozta, hisz a tisztességes munka helyett a tornaeszközökhöz folyamodik. Tartósan nem lehetett kielégíteni a belső ürességet. Néhányan megcsömörlöttek és vidékre húzódtak vissza. Mások az értelmetlenné vált életből az öngyilkosságba menekültek, ami divattá vált. (Korábban megvetették, aki saját kezével vette el életét, és elkülönítve temették el.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése