Ott hagytam abba, hogy megtörtént a balesetünk. A rendőrök ugye nem jöttek ki helyszínelni, hiába hívták fel őket többen is. Ha nem hal meg senki, akkor nincs miért kijönni.
Néhány kétes külsejű alak tájékoztatott arról, hogy én vagyok a nyerő, mert a Mercédesz elhagyta a helyszínt, így őt fogják megbüntetni. Egy önmagát magyarnak valló, egyébként Romulusz névre hallgató, "kissé" itass fiatalember, mellénk szegődött, hogy ő majd segít. Elindultunk a rendőrségre. A sokkból ocsúdva, kezdtem átgondolni a helyzetünket. Ha bemegyek a rendőrségre, ezzel az itass emberrel, aki hol románul, hol magyarul, de érthetően össze-vissza beszélt, anélkül, hogy magam beszélném a nyelvet, hát, nem sok esélyem lesz. Így úgy döntöttünk, hogy megállunk Szatmár főterén, és megvárjuk nagybányai lelkész barátunkat.
Óráknak tűnő percek után megérkezett András, a lelkész barátunk. Irány a rendőrség! Megérkezünk. Hirtelen egy rendőr autó áll meg mellettünk. Kipattan belőle 2 rendőr, és nagy vehemenciával indulnak felém, közben számomra érthetetlenül, de igen indulatosan kiabálnak nekem. Mint kiderül országos körözés alatt állok néhány perce, mert feljelentettek...
A rendőrök nagy sikerként könyvelik el, hogy a rendőrség előtt "elfogtak". De amikor megtudák, hogy egyházi ember vagyok, kicsit visszavesznek a hangerőből, és emberként bánnak velem. Bekísérnek egy rém lepukkant irodahelyiségbe. A TV-ben valami focimeccs megy. Bent van a feljelentőm, aki szerint én hagytam el a helyszínt. Azután Romulusz is "rásegített" a helyzetemre, talán azért, mert nem adtam neki pénzt. Papírmunka, szonda, a fejem felett folyt a vita. Végül elvették a jogosítványomat, és engem hoztak ki bűnösnek, mert alsóbbrendű útról hajtottam ki egy felsőbbrendű útra. Ez tényleg így volt, csak az az érdekes, hogy majdnem átértem már, amikor a fiatalember feltűnt a semmiből, és 130-140 km/órás sebességgel belém hajtott. Hátulról.
Hétfői kalandjaimról legközelebb írok...
Néhány kétes külsejű alak tájékoztatott arról, hogy én vagyok a nyerő, mert a Mercédesz elhagyta a helyszínt, így őt fogják megbüntetni. Egy önmagát magyarnak valló, egyébként Romulusz névre hallgató, "kissé" itass fiatalember, mellénk szegődött, hogy ő majd segít. Elindultunk a rendőrségre. A sokkból ocsúdva, kezdtem átgondolni a helyzetünket. Ha bemegyek a rendőrségre, ezzel az itass emberrel, aki hol románul, hol magyarul, de érthetően össze-vissza beszélt, anélkül, hogy magam beszélném a nyelvet, hát, nem sok esélyem lesz. Így úgy döntöttünk, hogy megállunk Szatmár főterén, és megvárjuk nagybányai lelkész barátunkat.
Óráknak tűnő percek után megérkezett András, a lelkész barátunk. Irány a rendőrség! Megérkezünk. Hirtelen egy rendőr autó áll meg mellettünk. Kipattan belőle 2 rendőr, és nagy vehemenciával indulnak felém, közben számomra érthetetlenül, de igen indulatosan kiabálnak nekem. Mint kiderül országos körözés alatt állok néhány perce, mert feljelentettek...
A rendőrök nagy sikerként könyvelik el, hogy a rendőrség előtt "elfogtak". De amikor megtudák, hogy egyházi ember vagyok, kicsit visszavesznek a hangerőből, és emberként bánnak velem. Bekísérnek egy rém lepukkant irodahelyiségbe. A TV-ben valami focimeccs megy. Bent van a feljelentőm, aki szerint én hagytam el a helyszínt. Azután Romulusz is "rásegített" a helyzetemre, talán azért, mert nem adtam neki pénzt. Papírmunka, szonda, a fejem felett folyt a vita. Végül elvették a jogosítványomat, és engem hoztak ki bűnösnek, mert alsóbbrendű útról hajtottam ki egy felsőbbrendű útra. Ez tényleg így volt, csak az az érdekes, hogy majdnem átértem már, amikor a fiatalember feltűnt a semmiből, és 130-140 km/órás sebességgel belém hajtott. Hátulról.
Hétfői kalandjaimról legközelebb írok...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése