NE FÉLJ? NE PÁNIKOLJ?

Az elmúlt napokban magam is sokat mondtam és írtam másoknak azt, hogy ne féljenek, ne pánikoljanak. (Ezt ma is fenntartom, mert egyik sem segít!) De egy a Magyar Hírlapban ma megjelent cikk kapcsán, belátom, mégis árnyaltabban kell látnom a félelem kérdését.

Fotó: iStock.com/ KeremYucel

A cikket nem idézem, aki akarja, el tudja olvasni, csak annyiban, hogy: "Az első napok "engedelmessége" után egyre többen megszegik az új típusú koronavírus-fertőzés miatt bevezetett óvintézkedéseket az olasz belügyminisztérium kedden közölt adatai szerint. Az országos szintű „mozgáskorlátozás” egy héttel ezelőtti bevezetése óta az olaszok egyre nehezebben viselik a „ne mozdulj ki otthonról!” hatósági felszólítást. Ennek értelmében csak az hagyhatja el otthonát, aki munkavégzésből, egészségügyi okból, bevásárlás miatt vagy más súlyos indokból kényszerül erre. Az olasz belügyminisztérium adatai szerint vasárnapról hétfőre 13,5 százalékkal emelkedett az intézkedéseket megszegők aránya." - olvasható a cikkben.

Megdöbbentő? Ha valaki naivan szemléli a világot annak talán meglepő lehet, hogy miközben Olaszországban csúcson van a fertőzöttek száma, miközben minden este remegve ülnek le a televízió elé az emberek, hogy az olasz Operatív Törsz beszámolóit meghallgassák, aközben egyre többen érzik úgy: nem kell azt a karantént, azt a kijárási tilalmat annyira komolyan venni. Nem kérdés az, hogy nem jó bezárva lenni. Különösen a ma emberének, aki ahhoz van hozzászokva, hogy bárhová elmehet, bármit megtehet, és ebbe nem szólhat bele senki. Ne mondják meg neki felülről, holmi kormányok vagy helyi vezetők, hogy mit tegyen, mit ne tegyen. (Most tekintély-tiszteletből is vizsgázik az emberiség! Bár nem élek Olaszországban, de megkockáztatom, ott sem szeretik jobban a felsőbb hatalmasságokat, mint nálunk...) 

De az emberek nemcsak Olaszországban nem félnek eléggé a koronavírustól, hanem nálunk sem veszik komolyan ezt a nagyon is komoly veszélyt! Tegnap beszélgettem valakivel, aki elmondta, hogy akár-merre megfordult, 60 év feletti emberekkel találkozott. Ki kutyát sétáltatott, ki ügyeket intézett. Feltételezem, hogy voltak olyanok, - és ez nem az ő hibájuk csupán - a gyermekeik felügyeletét is a nagyszülőkre bízták. 

Szóval így jutottam el ahhoz, valóban jó az, hogy ennyire nem félünk? Elfelejtettük a régi mondást bölcsességét: jobb félni, mint megijedni?!

Emlékszem, valamikor tanultam róla, hogy a félelem nem minden esetben rossz. Van jó félelem is. Az a félelem, amikor tartok valamitől, amikor valamit komolyan veszek, mert annak súlya van az életemben. Félek tőle és ez visszatart attól, hogy ezt vagy azt a dolgot megtegyem. Mostani helyzetünkre vetítve ezt azt jelenti, hogy félek attól, hogy megfertőződöm és megfertőzök másokat. Mivel a koronavírus alattomosan fertőz, abból kell kiindulnunk, hogy potenciálisan már mi is betegek vagyunk, vagy ha nem, akkor könnyen azok lehetünk, ha nem tartjuk be azokat az elemi szabályokat és javaslatokat, amivel hetek óta tele van a média. 

EMBEREK! ÉBRESZTŐ! A koronavírus nem egy könnyed influenza! Nem lehet kamilla- vagy hársfateával kúrálni magunkat, ha elkapjuk! Ezt gyorsan felejtsük el! Igenis, aki teheti, maradjon otthon! MINDENKI, AKI TEHETI! Én azt mondom igenis FÉLJÜNK! Az egészséges félelem, nem egyenlő a pánikkal, amikor rettegve ülök hermetikusan elzárt otthonom falai között. Vegyük komolyan azt a régi bölcsességet: JOBB FÉLNI (alaptalanul), mint MEGIJEDNI, amikor már késő!