ISTEN HŰSÉGE MEGTART

Szomorú és ellentmondásos évet hagyunk magunk mögött lassan. Egy hatalmas népvándorlás idejét éljük. Európa tanul a terror árnyékában élni: Brüsszel, Ansbach, Nizza, Berlin. Megéltük a Brexit-et, amelynek valódi hatásait még nem ismerjük. Szíriában ma sincsen fegyvernyugvás. Puskaporos a hangulat az orosz-ukrán határon. Túl vagyunk egy újabb amerikai elnökválasztáson, amely rendesen megosztotta a világot, és amelyben valóban rejlenek jó és rossz lehetőségek. De itthon is erősödik az elégedetlenség, és tovább folyt a gusztustalan hatalomharc, amely a választások közeledte miatt sem fog csitulni. És akkor még nem is beszéltünk személyes mélységeinkről, csalódásainkról, harcainkról.

Miközben arról sem feledkezhetünk meg, hogy 2016-ban is rengeteg keresztény testvérünk vált földönfutóvá vagy halt mártírhalált. S itt Európában és az USA-ban is egyre több a keresztényellenes intézkedés, és egyre erősödnek a gyűlölködő hangok. 

Sokáig sorolhatnám még mi mindent hagy ránk örökül 2016, nem tudjuk, hogy erre az alapra, mit fog majd ráépíteni az előttünk álló 2017. De ezen az estén ne csak ezekre a szomorú tényekre figyeljünk, hanem ahogyan egész évben tettük ezen az estén is hallgassunk az Úr szavára, és arra, amit Ő akar tanítani nekünk!

Egy prófétai imádságot hozok elétek ezen az estén, amely Ézsaiás lelkéből szakadt fel, és amely sorra veszi Izráel történelmének főbb eseményeit. „Magasztalom az Örökkévalót, és hűséges szeretetét! Dicsérem őt Izráel iránti jóságáért, mindazért, amit velünk tett, irgalmáért és hűségéért.” A próféta imádságának komor hátteret ad az, hogy Isten népe fogságban van. Szolgaságban él, és emberileg nézve nem sok reménye van arra, hogy egyszer újra megtelik majd szíve és szája a szabadítás örömével. Ézsaiás szavain keresztül azonban Isten emlékezteti népét arra, amit a hétköznapokban, a próbás időkben minden ember hajlamos elfelejteni. Arra, hogy Isten mennyi jót tett népével, amikor a múltban annyi mindenen átsegítette őket. S vajon az, aki a múltban megmutatta irgalmát, szeretetét és hatalmát, ne tenné ezt a jövőben is? Amikor mi nosztalgiázunk, amikor a múltunkat emlegetjük, sokszor a rosszabb jelent akarjuk ezáltal elviselhetőbbé tenni. 

De amikor a Mindenható emlékeztet bennünket az eltelt időre, akkor egyúttal erőt, reménységet, és biztatást ad nemcsak a jelen elviseléséhez, hanem a jövő megváltoztatásához is! Emlékeztet jótetteire, hogy azok arra ösztönözzenek, hogy ne adjuk fel, hanem bátran merjünk szembenézni a jövőnk ma még ismeretlen kihívásaival! 

Ézsaiás most sem önmarcangolásra hív bennünket! Sokkal inkább gyönyörködésre abban az Úrban, aki bár felfoghatatlanul hatalmas és mégis képes aláhajolni, „odatörpülni” hozzánk! Ézsaiás emlékezteti Izráelt Isten szabadításaira. Emlékezteti őket, hogy Isten részt vett minden szenvedésükben, fölkarolta és vezette őket minden időben. Nem is akárhogyan! Hadd idézzem a próféta szavait: Isten „… úgy vezette népét a mélységen keresztül, oly simán, mint lovat a pusztán, hogy lépteik meg sem botlottak. Megpihentette őket az Örökkévaló Lelke, mint pásztor a nyáját, mikor a völgybe vezeti.” 

Ha ezen az estén őszintén magunkba nézünk, akkor hűtlenségeinket, engedetlenségeinket, bűneiket látjuk, amelyek visszatekintve elszomorítanak bennünket. De éltük meg mi is, amire Ézsaiás Izráelt emlékeztette? Hogy mindezek ellenére mégis Isten jelenlétében élhettünk, aki cselekvő részese volt és akart lenni minden napunknak? 

A próféta Isten hűségét, irgalmát, szeretetét fedezte fel népe történelmének lapjain. Még a mélységek sem voltak elég mélyek, a sötétség sem volt olyan sötét, mint lehetett volna, mert Isten karjai védték Izráelt. És ebben van valami nagy-nagy vigasztalás és bátorítás: az Isten közelségében, hogy nem tudunk annyira eltávolodni Tőle, hogy Ő akkor is ne lenne ugyanannyira közel mihozzánk! Csoda hát az, ha Ézsaiás lelkéből ezek a szavak szakadta fel: „Magasztalom az Örökkévalót, és hűséges szeretetét! Dicsérem őt Izráel iránti jóságáért, mindazért, amit velünk tett, irgalmáért és hűségéért.”? 

Ezen az estén Ézsaiás imádsága bennünket is emlékezésre hív! Arra, hogy a világ egyre nyúló árnyékai között lássuk meg azt, hogy Isten nem változott, és Ő soha meg nem változik! Mi is hálásak lehetünk az Úr hűséges szeretetéért, irántunk való jóságáért, tetteiben megmutatott irgalmáért és hűségéért! ÁMEN!

ISTEN KEGYELMÉBEN GAZDAG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDNYÁJATOKNAK!