Virágvasárnapi áhitat

"Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, és ezt mondta nekik: "Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat." Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: "Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján." A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: "Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban." Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: "Ki ez?" A sokaság ezt mondta: "Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta."" (Máté 21,1-11)

Csodálatos jövőt ígért Jézus az őt követő, és a halálig hűséges tanítványoknak: királyi székeken fognak ülni, és ítélik majd Izrael nemzetségeit. Aztán a "Királyok királya" egy feladatot ad: a szomszéd faluból el kellene hozni egy szamarat. Hát, bizony meg kell hagyni, nem valami magas felkészültséget igénylő feladat ez, és ráadásul kellemetlen is, mert hiszen magyarázkodni kell, hogy miért is van ez a szokatlan "szamárelkötés..." De azért engedelmesen megteszik. Aztán az elején minden az elképzelt és a zsoltárokban megírt forgatókönyv szerint indul: lengenek a pálmaágak, zúg a hozsánna, és mindenekfelett: a Király végre egyszer már elfogadja a hódolatot. Tart az ujjongás, folytatódik a nagy virágvasárnapi bevonulás. És utána az egyik "érthetetlen" esemény követi a másikat. A Király most odaérkezik egy útelágazáshoz, ahonnan jobbra a rómaiak Antónia-erődje felé lehet fordulni, balra meg abba az irányba, amerre a templom áll... Szinte látjuk, ahogyan a tanítványok lökdösik a szamarat, hogy ugyan forduljon már az Úr a gyűlölt erőd felé, és gyerünk, vágjuk a rómaiakat! De a Mester a templom felé fordul, hogy aztán ostort fonva megtisztítsa azt. És bizony tudomásul kell venni, hogy ő a király, a vezér, és azt teszi, amit akar. Még akkor is, ha emiatt ellene fordul a papság, megbotránkoznak sokan a rokonszenvezők közül, és értetlenkedik még maga a tanítvány is. Hadd álljon itt két fontos virágvasárnapi tanulság: Az első ez: bízz a Királyban, de ne csak a hatalmában meg a csodatevő erejében, hanem abban is, hogy ő bölcs, és minden végzése tökéletes. Ha engedelmesen végrehajtod a kicsi, alantasnak tűnő, vagy talán éppen nagyon is kellemetlen "szamáreloldásnyi" feladatot, akkor te is hatalmas üdvtörténeti események részese lehetsz. Egyesek tudtukon kívül angyalokat vendégelnek meg, mások pont azon a néptelen gázai úton kezdenek járkálni, ahol egyszer csak felbukkan egy kocsi a hatalmas pénzügyminiszterrel... És mindenképpen ott fogsz vonulni a nagy hozsánnás-pálmás menetben majd azon a napon, amikor eljön az Úr és minden szentje vele. A másik tanulság hadd legyen ez: soha nem a látható "római erőd" a legfőbb ellenség, hanem a templomot szennyező kufárkodás. Mert lám, az Antónia- erőd maradványaiból már régen turistalátványosság lett, de sok templomban még ma is bőgnek a szenteskedő vallási kufárkodás jószágai. Vonuljon be ezen a virágvasárnapon úgy a szívedbe az Úr, hogy ő dönthesse el, merre forduljon, és mit, milyen sorrendben tegyen a helyére az életedben! /LI/

László Imre (Kárpátalja)