Tudom, hogy minden, ami egyszer elkezdődött, egyszer véget is fog érni. Tudom, hogy a körülöttünk lévő világban annyi minden erről beszél. Örökre elmúlnak a percek az életünkben, és lassan haladunk valami felé, amellyel sokáig nem kell, és nem is foglalkozunk. Mígnem egyszer bennünket is betakar majd az az árnyék, amely születésünktől kezdve egyre csak növekszik. S mindannyiunk életében eljön, ami elkerülhetetlen: egyszer mi sem leszünk többé. S van ebben valami félelmetes...
Megdöbbenve olvastam a hírt: "Holtan találták kaliforniai otthonában a 63 éves Robin Williamst - adta hírül
a Variety.com. Halálát feltehetően öngyilkosságból eredő fulladás
okozta, nyilatkozta a halottkémi hivatal, mely további vizsgálatokat
rendelt el."
Kinek ne jutna eszébe róla a "Jó reggelt Vietnám!", az "Aranyoskám!", "Az egy úr az űrből" Morkja, az "Ébredések", a "Patch Adams", a "Good Will Hunting", a "Kétszáz éves ember", a "Garp szerint a világ", a "Hook", vagy a "Holt költők társasága"? Gyermekkoromból "hoztam" őt magammal, és színészi játéka sok felejthetetlen percet szerzett nekem. S most ő is elment minden élők útján.
Nem követtem az életét. De ő is, mint oly sok híres színész és zenész alkohol problémákkal küszködött. Előzőleg a 70-es, 80-as években kokain függő volt. A drogtól csak közeli barátja John Belushi halála, és fiának születése mentették meg.
Robin Williams is ember volt. Néha, mi akik csak a sztárt látjuk, elfelejtjük azt, hogy az, akit szeretünk, akiért rajongunk épp annyira sebezhető, mint mi magunk. S talán éppen azért sebezhetőbb, mert sokkal magasabbra emelkedhetett. S bár magasabbra emelkedhetett, nem lett tőle sem sokkal boldogabb, sem sebezhetetlenebb. Problémáit olvasva egy bibliai idézet jutott az eszembe: "Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!" (Példabeszédek 30,8-9) Furcsa mód pontosan ez a két vers. Mind a szegénység, mind a gazdagság olyan terhet rak az ember lelkére, mindkettő olyan nagy kísértés, amelyet egyedül, fentről való segítség nélkül nem képes elhordozni az ember.
Csak Isten tudja valójában, hogy mi mindent hordozott ez a kedves, tehetséges ember a lelke mélyén! S kár, hogy - ha a hír igaz - nem talált más kiutat sem a depresszióból, sem az alkoholból. Kár! Mennyire másként alakulhatott volna, ha megtalál valakit, aki valóban segíteni tudott volna rajta. S nekünk, akik szerettük őt, maradnak a filmjei. A huncutul mosolygós személyiségét őrző filmkockák.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése