Szeretem

A mai világ sok visszássága között az egyik az, hogy nem ismeri az intimitást. Nem ismeri a meghittséget, a rejtettséget, a bensőségességet. Emberi kapcsolatainknak, különösen a szerelemnek, a házasságnak egyik nagyon fontos eleme ez. A hétköznapokban ez azt jelenti, hogy bár az életünket sokak előtt éljük, de nem mindent élünk oda mások elé. Nem azért, mert szégyenletes dolgokat teszünk, hanem azért, mert nem minden tartozik mindenkire. 

A mai világ nem ismeri ezt, vagy inkább úgy kellene írnom, nem ismeri el a másik embernek ehhez való jogát. A különböző magazinok, pletykalapok a legjobb példái ennek. Annak, hogyan lehet vájkálni bárki magánéletében mondván, aki közszereplő, híresség, annak mindent meg kell osztania az emberekkel, a rajongókkal. Tényleg?

Amikor lelkipásztornak készültem, akkor sokszor hallottam ezt, hogy a parókia falai üvegből vannak, mert a lelkipásztor mindenki előtt éli az életét. Azután sokszor láttam azt, hogy hogyan forgácsolódik szét sok lelkész-házasság ezen. Én nem vagyok híve ennek az elvnek. Véleményem az, hogy a parókia a lelkész otthona, az a hely, ahol megélheti azt az intimitást, amely minden embert megillett. S bár mindenki előtt éli az életét, és mindennel igyekszik példát mutatni, de mégsem tartozik minden mindenkire. Nem azért, mert szégyellek bármit is abból, ahogyan élünk, hanem azért, mert így normális. 

Sokan ezt zárkózottságnak tartják, távolságtartásnak. Tegyék. Én egészséges és normális dologként élem meg, hogy vannak olyan dolgok, amit magamnak kívánok megtartani. S már nem érdekel az, ha valaki ezt nem akarja megérteni, de zavar az, ha nem tartják tiszteletben.

Nincs különösebb apropója annak, hogy ezt leírom. Legfeljebb csak annyi, hogy annyit osztok meg családi intimitásunkból, amit szeretnék, és amivel még nem adom fel azt, amit előzőleg már írtam. 

Ma különleges napja van az életemnek, életünknek. Nem, nem az országgyűlési választások miatt! Más okból! A feleségem születésnapja van! Nekem ez fontosabb, mert Ő fontosabb! Tudom, nem szeretem mindig jól, de hat évvel ezelőtt, Isten előtt állva kimondtam: szeretem. És ma sem gondolom másként. S ma, amikor nem divat a házasság, amikor nem divat még ennyi idő után is szerelmesnek lenni a feleségünkbe/férjünkbe, számomra az, amit itt leírok: hitvallásom része, bizonyságtételem egyik fontos pillére, hitelességünk egyik elengedhetetlen forrása. Szeretem a feleségemet, Melindát, és ma is éppen úgy hálás vagyok azért, hogy hozzám jött, mint a legelső pillanatban. S persze azóta sok mindent éltünk meg együtt, de ezek erősítettek bennünket, mert a bajban is tudtunk összekapaszkodni.

S most Isten és ország-világ előtt köszönöm meg azt, hogy szeret! Hálás vagyok érte, hogy megszületett! Nagyon hálás! Boldog születésnapot, Kedves Felkém!