2013. november 16.

A vírus - 2.

November 26. KEDD. Szerte a világon emberek ezrei dolgoznak négy napja, éjjel-nappal, hogy megtalálják az indiai kór ellenszerét. De eddig semmi nem bizonyul hatásosnak. Közben emberek millió halnak meg: felnőttek és gyerekek, idősek és fiatalok. Nincs menekvés! Egyszer, valamikor, mindenkinek meg kell halnia, mert a kór mindenkit utolér. Nincsen remény!
November 30. SZOMBAT. Egyszer csak, amilyen váratlanul érkezett az indiai kór híre, és amilyen váratlanul lecsapott a gyanútlan világra, éppoly váratlanul érkezett a hír: valahol, valakik megfejtették a rejtélyt! Megtalálták az ellenszert! De az ellenszerhez olyas valaki vére kell, aki még teljesen mentes a kórtól. A világ emberek milliói indultak el, családok és magányosak, mindenki, hogy megtalálják azokat, akiknek vére megfelel egy vakcina elkészítéséhez.
József és családja is útnak indul. A budapesti kórház parkolójában kígyózik a sor. Órák telnek el, mire ők is sorra kerülnek. A kórház folyosóján nővérek és orvosok rohangálnak. Iszonyatos a zűrzavar. Hangos kiabálások. Kórházi kocsik kerekének nyikorgása tölti be a levegőt. Hozzák és viszik a levett vérmintákat. S közben mindenkinek a füle a falakon függő televízió készülékekre tapad, amelyben már semmi másról nem beszélnek csak az indiai kórról. Szakértők elemzik a helyzetet. Körkapcsolások a világ minden tájáról: Indiai, Franciaország, az Egyesül Államok. De eddig még sehol, senkinek a vérében nem találták meg azt, amit keresnek.
József családja következik. Tőlük is vért vesznek. Sorban mindenkitől. Majd arra kérik őket, hogy maradjanak a parkolóban, a kocsijuk közelében.
Órák vagy percek teltek el? József nem tudja. A gyermekei a kocsi hátsó ülésén alszanak. Ők ketten a feleségével csendesen várakoznak. Közben mindenki a rádiót hallgatja. Eddig még semmi...
Egyszer csak egy izgatott orvos jelenik meg a parkoló bejáratánál. Mögötte ápolónők, rendőrök, és valami öltönyös ember. Gyorsan átvágják magukat a tömegen, amely egyre izgatottabban figyeli, hogy merre tartanak. Egy nevet kiabálnak. József családi nevét, majd a családi név után, a fiának a keresztnevét... És mielőtt bármit tehetne, az érkezők megragadják a fiát. De azok nem is figyelnek rá, csak viszik a gyermeket. Valamelyik nővér visszaszól: "Semmi baj! Minden rendben van! Az Önök fiának a vére teljesen tiszta! De csinálunk még egy tesztet, mert szeretnénk teljesen megbizonyosodni róla, hogy nem fertőzött. Úgy tűnik ugyanis, hogy megfelelő a vértípusa." József, a felesége és a lányuk követik őket, ahogy csak tudják...
December 1. VASÁRNAP. Egy újabb advent kezdődött el. József, a felesége egy üvegablak előtt ülnek. Tegnap óta. Az üvegablakon túl, egy hófehér ágyon a kisfiúk fekszik. Az előző este túl gyorsan zajlottak az események. Nem is volt idő átgondolni a dolgokat. De most, ott az üvegablak előtt, most elég idő van erre is.
Az orvosok, miután elvitték a fiút, hogy újra megvizsgálják, közölték, hogy a teszt pozitív. A fiú vére tökéletesen megfelel a vakcina elkészítéséhez. "De annyi vérre van szükségünk..." - csuklott meg a szülőkkel beszélő orvos hangja - "hogy nem tudjuk garantálni a fiuk életét! Kérjük, írják alá ezt a a papírt." - "Micsoda?!" - csattant fel József. - "Nem adom az egyetlen fiamat!" - "De Uram! Emberek millióinak élete az Ön fiáéval szemben! Gondoljon bele!"
Azóta ülnek itt, és nézik, ahogyan a fiúk sok-sok szenvedés árán az életét adja az egész világért.
December 6. PÉNTEK. A világ másik felén még alszanak. Máshol emberek pusztítják tovább magukat és a világot. Családok mennek tönkre, meg házasságok. Valaki, valahol, eldobja magától éppen visszanyert életét. Nincs értelme élni. Megint mások átgázolnak barátaikon valami vélt siker érdekében. Semmi sem változott. A világ látszólag ugyanolyan maradt. Csak Józsefék élete változott meg örökre. József olyan szívesen kiáltaná bele az emberek arcába: "ELNÉZÉST! A FIAM ÉRTED HALT MEG! HÁT ENNYIRE NEM ÉRDEKEL? EGYÁLTALÁN NEM JELENT EZ NEKED SEMMIT?!"

Ez a történet Isten szeretetéről szól. Isten az ő egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak az életét adta értünk, hogy mi ne haljunk bele a halálos kórba, amit bűnnek neveznek. S vajon minket ez érdekel? Jézus mondja: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!" (János 15,16-17)
Megjegyzés küldése