A harmadik vasárnapi igehirdetésemre készülök új gyülekezetünkben: Litéren.
Még keresem a helyem itt, de sokat segít az, hogy látom gyermekeinket, és látom, hogy ők jól érzik magukat itt. Hála Istennek, semmilyen törést nem okozott bennük a költözés, az új élettér. Lassan minden a helyére kerül, került a parókián. Itteni lakásunknak más az elrendezése, és ügyeskednünk kellett, hogy javarészt minden bútorunk, képünk "megtalálja" új helyét. Amit nem tudtunk feltenni, az felkerült a padlásra.
Furcsa érzés új helyre költözni, és bevallom, bele is fáradtam egy kicsit. Most jól esne egy hét pihenés, olvasás, ráhangolódás az új kezdetre. De erre nem sok reményem van. Jövő héten már sok-sok gyülekezeti teendő vár rám. Elindul az iskolai év: augusztus 20-a, tanári értekezlet, tanári csendes napok, hittanindítás, gyülekezeti körlevél, presbiteri gyűlés, az induló bibliaórák. Ezek mind készülést, gondolkodást igényelnek. Közben még az irodát fogják festeni, és még azt is gatyába kell rázni, mert átláthatatlan és kaotikus - már bocsánat -, amit örököltem.
Egyszóval nem fogok unatkozni. De sok lehetőség vár, amelyekkel szemben néha úgy érzem magam, mint ahogyan Pál érezte magát Korinthosz, az ókori nagy város előtt. Sok félelemmel és bizonytalansággal állok Litér képzeletbeli "kapui" előtt, és könyörgök, hogy Isten ereje mutatkozzék meg szolgálatom által. S kérem Őt, hogy gyengeségeimet is használja fel a maga dicsőségére.
Képeket, egyenlőre nem tudok mellékelni, de amint lesz korlátlan internetem, akkor fogok. Mert nagyon szép helyen élünk, és ha bármelyikőtök erre jár, nem csak miattunk érdemes itt megállnia!
1 megjegyzés:
akkor mégiscsak téged láttalak ma veszprémben:)
nem tudtam, hogy idekerültél a környékre.
Megjegyzés küldése