"A változások, amiket a sors idéz elő az emberekben, kedvezőek, csak meg kell tudni fejteni, ami bennük rejlik." (Paulo Coelho)
Mindig elgondolkodtatott az, hogy miért ragaszkodunk valamihez, amiről nyilvánvaló, hogy nem működik. Legyen az kapcsolat, vagy feladat. Erőlködünk, kétségbeesünk, boldogtalanok vagyunk, de mégsem merünk változtatni, mert félünk. Mert nem ismerjük azt a "kinti" világot, ami azon kívül van, amit már ismerünk. És az ismeretlennél - mondjuk sokan - még az is jobb, amiben rosszul érezzük magunkat. De ez semmi más csak önbecsapás. Ráadásul, van úgy, hogy meg kell értenünk, egy szekér elment, el kell engednünk dolgokat, embereket, szolgálatot. Még akkor is, ha szereti őket az ember.
Másrészt, azt is el kell fogadnunk, ha egy helyzet megoldó kulcsai nem mi vagyunk. S hiába törekednénk is rá, képtelennek lennénk változtatni bármin is. Hiszen a változáshoz partnerek kellenek. Egy kapcsolat gyógyulásához társsakká kell lennünk és társak kellenek. Ám, van úgy, hogy egyik sem megy.
Ezért döntöttünk úgy, hogy elbúcsúzunk mostani szolgálati helyünktől, mert a gyógyuláshoz változásra van szükségünk, és az eddig szolgált közösség változásához is egy másik, ehhez a közösséghez és helyzethez alkalmasabb pásztor kell. Neki talán sikerül az, ami nekünk nem. Szívből kívánom, hogy ez így legyen!
Ha minden rendben zajlik, akkor július végétől másik gyülekezetben folytatjuk tovább, ahol szeretettel várnak, és ahová mi is nagyon vágyunk már. Mégis vannak, akiket nehéz szívvel engedünk el itt, mert a szívünkhöz közelállók ők.
Most ízlelgetem ezt a mondatot: "A változások, amiket a sors idéz elő az emberekben, kedvezőek, csak meg kell tudni fejteni, ami bennük rejlik." Még ízlelgetem ennek a mondatnak az értelmét. S tudom, hogy nem a sors, hanem Isten kezében vagyunk. Mi is, és azok is, akiktől búcsúzunk.
<>< <>< <>< <>< <>< <><
A legújabb igehirdetéseimet mostantól itt érhetitek el, amennyiben továbbra is megtiszteltek, és meghallgatjátok azt, amit Isten kegyelmesen rám bízott: személyes honlapon.
1 megjegyzés:
Szomorúan értesültem róla nemrég. Lehet tudni, hogy hol folytatjátok tovább?
Megjegyzés küldése