Néha belegondolok abba, hogy hivatásomnál fogva sok olyan helyre és eseményre eljuthattam már, ahová másként sohasem. Ezt történt velem a múlt héten szerdán is, amikor egy különleges esküvő résztvevője lehettem, mint eskető lelkész. Különleges volt az ifjú pár is, különleges volt a helyszín is, és az idő is - különlegesen barátságtalan.
A történet úgy kezdődött, hogy valamikor, talán két hónappal ezelőtt, kaptam egy emailt egy hölgytől. Ebben az e-mailben afelől érdeklődött, hogy vállalnék-e esketést, amely kicsit eltérne a megszokottól. Úgy ajánlottak nekik, mondván, hogy bátran keressen meg. - Hát, gondoltam, ez is jól kezdődik! S csak remélni tudtam, hogy nem repülőből kell kiugranom, vagy más őrült ötlettel kerestek meg. Csendben pedig "áldottam" azt a kedves ismerősömet, aki ajánlott engem.
Azután hamar kiderült, hogy megszokottól való eltérés nem repülőgépet, és nem valami más hajmeresztő dolgot, hanem csupán azt jelenti, hogy egy hagyományőrző huszártiszt vesz feleségül egy motoros hölgyet. - No, ez sem semmi párosítás! Egy paripás és egy vasparipás egymásba szeretett! Már magam előtt láttam egy délceg huszárt és egy bájosan erős testalkatú, bőrszerkós, tetoválásos asszonyt. Hú, ez érdekes lesz! - gondoltam magamban.
Azután telefonon is beszéltem a hölggyel, akinek nagyon kedves hangja volt. És elmondta, hogy egyikük sem Jászberényi, de még rokonaik sem élnek itt. Egyszerűen itt szerettek egymásba, és nem is akárhol, hanem a dicsőséges 49-es tavaszi hadjárat emlékhadjáratának berényi állomásán. Ezért lesz itt az esküvő, az idei emlékhadjárat berényi napjának alkalmán. Majd azt is hozzátette, hogy ez egy huszár-esküvő lesz: lovakkal, tüzérekkel és ágyúkkal, díszlövéssel, hintóval...
Hát így kezdődött a történet, amely a folytatásban nem teljesen alakult úgy, ahogyan szerettük volna. Voltak benne fordulatok is... De erről majd a következő bejegyzésemben!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése