2012. december 30.

A hobbit

Őszintén bevallva nekem már a Gyűrűk Ura-trilógia is "bejött", azaz szeretem Tolkien grandiózus írását, és az abból készült filmadaptáció is. Nem kis várakozással mentem tehát el moziba, hogy megnézzem annak előzmény történetét "A hobbitot".


Előzetesen már olvastam a filmről kritikákat, különösen egyik lelkész barátomnak a blogbejegyzését, amelyet sem megismételni, sem utánozni nem szeretnék. (Bátran ajánlom elolvasásra!) Véleményével azonban, immár a film megtekintése után, teljes mértékben azonosulni tudok. Péter Jackson filmje teljesen visszaadta a Gyűrűk Ura-filmek számomra kedves hangulatát, amely véleményen szerint is inkább ereje a filmnek, mintsem hátránya. 

Akárcsak Ádámnak, nekem is az egyik legkedvesebb jelenete a "Váratlan utazás" című résznek az, "amikor Gandalf Bilbóról beszélget Galadriellel, Lórien tünde úrnőjével. Galadriel nem érti, hogy egy olyan korban, amikor a homály egyre nyilvánvalóbb módon terjeszkedik Középföldén, Gandalf miért éppen egy félszerzetet választott útitársként. Gandalf válasza – és az a szeretet, ahogy Bilbóról beszél – lefegyverzi Galadrielt, nekem meg könnyeket csalt a szemembe. Szarumán azt gondolja – mondja Gandalf –, hogy a gonosz megfékezéséhez egy nagy hatalom szükséges. A szürke varázsló szerint éppen ellenkezőleg, a gonoszt csak hétköznapi lények hétköznapi kedvessége és szeretete tudja megfékezni." (Idézet Ádám bejegyzéséből)

A másik pedig az, amikor a törpök fiatal, trónját és hazáját vesztett királya, Tölgypajzsos Thorin, még az indulás előtt elénekli a film legmegindítóbb dalát, amelynek címe "a ködhegység dala". A zeneszerző, Howard Shore, nagyon "eltalálta" ezt az éneket. Egyébként is a zene ma már nagyon sokat ad egy-egy film sikeréhez! Alább két feldolgozását is meghallgathatjátok, hogy magatok is eldönthessétek állításom igazát:



Összességében tehát mindannyiótok számára csak ajánlani tudom ezt a filmet is! És kicsit szomorú vagyok, hogy csak 2013 végén láthatjuk majd a folytatását.
Megjegyzés küldése