2012. november 19.

Mindig-mindenkor...

"Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet." - írta Péter a sok nehézség között hányódó keresztyéneknek. Ez a bibliai vers sokszor elém került már az életem során, és mindig szolgálatra sarkallt. Mert nem tehetem meg, hogy ne beszéljek arról az elő reménységemről, aki Jézus Krisztus.

Néha csodálkozom azon, amikor keresztyének arról panaszkodnak, hogy mennyire lehetetlen ma Róla, a Reménységről, bizonyságot tenni. Magam is hajlok arra olykor-olykor, hogy keserűen megállapítsam, mennyire beszűkültek a lehetőségeink. 

Azután jön az Úr, és felülírja kicsinyhitűségemet, és a bizonyságtétel ott is felhangzik, ahol arra az ember a legkevésbé sem számítana! Egy egyszerű lelkész gyermek ajkán, egy tehetségkutató valóságsóban. És amikor tisztán, az ének hangjain keresztül megszólal Isten dicsérete, akkor nincsen senki, akit ne rázna ki a hideg...



Megjegyzés küldése