Milyen lenne az, ha ott lehetnénk az első karácsonyon? Ha visszarepülhetnénk Jézus Krisztus születésének napjaiba? Ha mondjuk, Mária bőrébe bújva átélhetnénk a találkozást Gábriel angyallal? Vagy tépelődhetnénk Józsefként, hogy elbocsássuk-e a lányt, aki a menyasszonyunk, de mégis valaki mástól vár gyermeket? Milyen lenne saját szemünkkel rácsodálkozni arra, hogy abban a betlehemi gyermekben Isten lépett be a mi világunkba? És milyen lenne, ha egy lennénk a betlehemi pásztorok közül, akiknek angyalok seregei hirdetik a régen várt Megváltó születését? S milyen izgalmas lenne az, ha együtt érkezhetnénk a keleti bölcsekkel, mert a saját szemünkkel láttuk a betlehemi csillagot?
Nos, ha Isten megtart bennünket és élünk, akkor december előttünk álló öt vasárnapján, megpróbálkozunk a lehetetlennel! Képzeletben, a hitünk szárnyán, egy-egy igehirdetés erejéig legalábbis, „belebújunk” Mária, József, a pásztorok és a keleti bölcsek „bőrébe”, hogy egy kicsit másként éljük át az idei karácsonyt! Mintha csak a saját szemünkkel csodálkoznánk rá arra, hogy abban a betlehemi gyermekben Isten lépett be a mi világunkba! Áldott adventi napokat kívánok mindnyájatoknak!
Nos, ha Isten megtart bennünket és élünk, akkor december előttünk álló öt vasárnapján, megpróbálkozunk a lehetetlennel! Képzeletben, a hitünk szárnyán, egy-egy igehirdetés erejéig legalábbis, „belebújunk” Mária, József, a pásztorok és a keleti bölcsek „bőrébe”, hogy egy kicsit másként éljük át az idei karácsonyt! Mintha csak a saját szemünkkel csodálkoznánk rá arra, hogy abban a betlehemi gyermekben Isten lépett be a mi világunkba! Áldott adventi napokat kívánok mindnyájatoknak!
1 megjegyzés:
Így legyen!
Megjegyzés küldése