A választás - 2.
Dante különben már jelezte ezt az emberi problémát Capaneo alakjával.
A keresztény ember ismeri ezt a kísértést: "Te, ó Isten, idekötsz s én
nem menekülhetek, de nem tilthatod meg nekem, hogy káromoljalak és én
káromollak." Így aztán az ember, hogy Istenről lemondjon, lemond saját
magáról. Az igazságvágy, mint börtönőr nem hagyja azonban nyugodni.
Hogy kivonjuk magunkat saját szívünk kívánsága alól, micsoda
szakítások, micsoda keserűségek!
"De mivel az embernek tovább kell
lépnie fáradt és felsebzett lábbal" - ahogy Nietzsche folytatja,
ekkor tehát dühös gyűlölettel fordul vissza a szép dolgok felé, amik
megfelelnek létének és nem tudták visszatartani. Ebben a haragos
akaratban, hogy kitépje magát azok közül a kérdések közül, amelyek
Istenhez térítenék vissza, tele van keserűséggel, mert a szíve vágyai
nem tartóztatták, hogy maradjon. És így saját szabadságát gyűlöli,
miközben él vele.
Eugenio Montale |
"Talán egy reggelen,ha a száraz üveglevegőben megyekhátrafordulva látom: a csoda teljesüla semmi mögöttem, fejem felettaz űr és félek részegül.Azután mint a vásznon,felállnak rendbenfák, házak, dombok a szokott csalásra.De késő lesz már: és én elmegyek csendbentitkommal az emberek közt,akik nem fordulnak hátra."
Az ember, mint a természetnek az a szintje, ahol öntudatra ébred,
felfogja, hogy a pillanatban nem maga alkotja magát, tehát a dolgok sem
maguktól vannak. Ez lehet a misztikus tapasztalat kezdete, vagyis
teremtmény voltunk tudatának felismerése.
Hogyan lesz belőle
nihilizmus, "a semmi mögöttem"? Ez egy választástól függ, amely
megkerül bizonyos kérdéseket, amelyeket az értelem tenne fel. Mint
minden hiba, ez a választás is logikájánál fogva kényszerül elfeledni,
letagadni valamit: hogy a dolgok léteznek. Összhangban, valóban nem
magukban állóként, de léteznek. És éppen ezért a nagy Jelenlét
kifejezőjelei. Cicero mondta: "Nem csúfos dolog, hogy a filozófusok kételkednek
olyan dolgokban, amiben a parasztok nem kételkednek?" - A befejezés következik!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése