A modern ember vallás tudata - 18/19.

A választás - 2.

Dante különben már jelezte ezt az emberi problémát Capaneo alakjával. A keresztény ember ismeri ezt a kísértést: "Te, ó Isten, idekötsz s én nem menekülhetek, de nem tilthatod meg nekem, hogy káromoljalak és én káromollak." Így aztán az ember, hogy Istenről lemondjon, lemond saját magáról. Az igazságvágy, mint börtönőr nem hagyja azonban nyugodni. Hogy kivonjuk magunkat saját szívünk kívánsága alól, micsoda szakítások, micsoda keserűségek! 

"De mivel az embernek tovább kell lépnie fáradt és felsebzett lábbal" - ahogy Nietzsche folytatja, ekkor tehát dühös gyűlölettel fordul vissza a szép dolgok felé, amik megfelelnek létének és nem tudták visszatartani. Ebben a haragos akaratban, hogy kitépje magát azok közül a kérdések közül, amelyek Istenhez térítenék vissza, tele van keserűséggel, mert a szíve vágyai nem tartóztatták, hogy maradjon. És így saját szabadságát gyűlöli, miközben él vele. 

Eugenio Montale

Montale így írja le pazar költeményében a pillanatot, amikor felfogjuk a dolgok összhangját: 

"Talán egy reggelen, 

ha a száraz üveglevegőben megyek

hátrafordulva látom: a csoda teljesül 

a semmi mögöttem, fejem felett 

az űr és félek részegül. 

Azután mint a vásznon, 

felállnak rendben 

fák, házak, dombok a szokott csalásra.

De késő lesz már: és én elmegyek csendben

titkommal az emberek közt, 

akik nem fordulnak hátra."

Az ember, mint a természetnek az a szintje, ahol öntudatra ébred, felfogja, hogy a pillanatban nem maga alkotja magát, tehát a dolgok sem maguktól vannak. Ez lehet a misztikus tapasztalat kezdete, vagyis teremtmény voltunk tudatának felismerése. 

Hogyan lesz belőle nihilizmus, "a semmi mögöttem"? Ez egy választástól függ, amely megkerül bizonyos kérdéseket, amelyeket az értelem tenne fel. Mint minden hiba, ez a választás is logikájánál fogva kényszerül elfeledni, letagadni valamit: hogy a dolgok léteznek. Összhangban, valóban nem magukban állóként, de léteznek. És éppen ezért a nagy Jelenlét kifejezőjelei. Cicero mondta: "Nem csúfos dolog, hogy a filozófusok kételkednek olyan dolgokban, amiben a parasztok nem kételkednek?" - A befejezés következik!