A modern ember vallás tudata - 19/19.

 A választás - 3.

 Megesik tehát (és megdöbben, aki elgondolkozik rajta), hogy az ember az ellen lázad, ami élteti, az ellen, amit "józan" észnek neveznek. Elég lenne pedig az értelmünket használni, ezt a valóságra való nyitottságot, amely olyan, mint a tengerre nyitott ablak, aminek látványába nem lehet sohasem teljesen elmerülni és minden pillanatban újként tűnik fel előttünk. 

Lehet azt választani, hogy a valósággal ne úgy álljunk szemközt, mint az Evangélium kisgyermekei, akiké az ígéret szerint a mennyek országa, vagyis tágra nyílt szemmel tekintve az életre, hanem mint az a kisgyerek, aki karjával eltakarja arcát, nem néz és nem lát. Ez az ember igazi titka, mert vagy azt választja, hogy úgy áll a dolgokkal szemben, hogy nem tekint rájuk, hogy elkerülje baljós értelmüket, vagy megmarad a természetes nyitottságnál, amely az embert az univerzális elé állítja. Vagy kinyílik az ember, vagy bezárul, és ez az a vallásos szempontból alapvető választás, amely minden kor embere számára közös. 

Természetesen lehet, hogy a választás hátrányos helyzetben történik, mint korunkban, amely 4-5 évszázadnyi mesterséges ateizmust örökölt; mesterséges, hiszen jogosan mondta a protestáns teológus, Tillich: "Az ateizmus, etimológiai értelemben lehetetlen." Az ateizmus egzisztenciálisan lehetséges, és nem más, mint az isten, akinek nincs köze többé az élethez, nagyra becsült, és dogmatikailag esetleg tisztelt valaki, de akitől elvárjuk, hogy ne akarjon semmit létünktől. 

Az életünkben csak az érdekeknek van szerepe, "a Bujaságnak, az Uzsorának, a Hatalomnak", ahogy Eliot mondta. És lassanként, a naturalizmus etikai igazolásával és a racionalizmus végső igazolásával, az ember megnyugszik ebben a rabszolgaságban, amikor lemondott minden istenről, kivéve "az uzsorát, a bujaságot", vagyis összefoglalva: "a hatalmat". 

Azért élünk drámaian szép pillanatban, mert mindjobban minden a mi választásunkon múlik, s a választásunknak négy évszázad közgondolkodásával kell megküzdenie, amelyben azonban manapság, mint láttuk, feltűnnek a más korokban jobban elhomályosított emberi igények tudatosságának felvillanásai és nosztalgiái. Így mondja filozófiai életútjának végén Horkheimer: "Egy isten önkinyilatkoztatása nélkül az ember nem képes magából semmit sem megérteni." - Többhetes kalandozásunknak ezzel VÉGE! 

Köszönöm, hogy velem tartottatok! Remélem mindannyiunk számára hasznos voltak ezek a bejegyzések! S aki "túl" komolynak érezte, attól bocsánatot kérek!