I. A VILÁG ÉRTÉKRENDSZERE - 1.
"A kor folyam, mely visz vagy elmerít,
Uszálya, nem vezére az egyén."
- mondja Lucifer Madách Imre tragédiájában. A szomorú az, hogy ez a gondolat valóban igaz a világban: hiába próbálkozik az egyén kitörni történelmi, kulturális meghatározottságából, sodródik a tömeggel, egy olyan folyammal, amelynek sem forrását, sem irányát, sem célját nem ismeri. Bizonyos vagyok azonban abban is, hogy egy keresztyén embernek nem kell sodródnia a korral, ellenállhat a "világ folyásának" (Efezus 2,2), s ellent is kell állnia, megkapaszkodva élete urában, Krisztusban.
A most kezdődő sorozatban szeretném azt megvizsgálni, hogy melyek azok a területek, ahol a világ sodrására kell számítanunk, hogy ezeket végiggondolva jobban oda tudjuk kötni életünket ahhoz a kereszthez, amely valódi értelmet, célt ad életünknek.
Legelőször is a világ értékrendszeréről szeretnék szólni.
A világ értékrendszere
A világ mai értékrendszerét egy szóval szokták jellemezni: polgári-individualista. Eredete szerint polgári, s individualista abból a szempontból, hogy középpontjában az ÉN áll, annak autonóm érvényesülése és önkifejezése. A polgári-individualista élet uralkodó ideálja a magabiztos, büszke ember, aki képes arra, hogy amit akar, azt megszerezze. Ebben az értékrendszerben fontossá válik a társadalmi siker, s mint legfőbb értéknek mindent e célnak rendel alá az egyén. A siker minden értéket megelőz, ezért eléréséért mindenre kapható az individualista ember.
Fontos a teljesítmény, amely a társadalmi megítélésnek az alapja: így az embereszményhez hozzátartozik a mindig naprakész, gyors alkalmazkodóképességgel rendelkező, kreatív személy. A közösségben az emberek általában felületesen kötődnek egymáshoz, s igyekeznek megfelelni a folyamatosan változó (divatos) elvárásoknak, mivel szeretnének a "fontos emberek" kategóriájába bekerülni.
Egyik cél a birtoklás és a haszon. S amint azt tapasztaljuk is magunk körül a polgári-individualista ember mindent meg akar szerezni magának: pénzt, lakást, autót, de nemcsak tárgyakat, hanem embereket is: uralkodni akar felettük. Mindenben mérlegel: megéri vagy sem, előnye származik-e a dologból, vagy sem.
A kor még egy jellemzője a mértéktelen gyönyör hajszolása: a szerelem, a szórakozás, a fogyasztás területén.
Természetesen nem célom a polgári-individualista értékrendszer részletes leírása, mindezt azért tettem, hogy megnézzük, milyen veszélyekkel jár ez a gyülekezetekre, s azon belül a hívő emberre nézve. - Folytatjuk!
(Írta: Merényi Zoltán baptista lelkipásztor)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése