2012. június 8.

A világ, amihez ne szabjátok magatokat - II.

I. A VILÁG ÉRTÉKRENDSZERE - 2.

Én-középpontú keresztyénség


S valóban ez az értékrendszer befolyásolhatja, sőt birtokba is veheti a keresztyén ember gondolkodását is, s akkor szavai, cselekedetei, motivációi mind az "én"-je körül forognak. Ilyenkor fontosabbá válik az "én" boldogulása, érvényesülése, kényelme, biztonsága, becsülete, mint a szolgálat. Ilyenkor a hívő Istentől is csak saját életére vonatkozó dolgokat kér (siker evangélium), s nem döbben rá, nem szorongatja szívét a mások elveszettségéért érzett fájdalom. Ilyenkor az istentisztelet is csak magunknak való örvendezés. 

1865 júniusában, mikor Hudson Taylor Brightonban volt egy gyülekezetben, súlyos teherként nehezedett rá Kína millióinak sorsa, olyannyira, hogy elviselhetetlennek találta az önelégült, éneklő gyülekezetet. Körülnézett: végig a sorokban láthatóan gazdag kereskedők, üzletemberek, szépen öltözött asszonyok, tisztára suvikszolt gyerekek, akiket arra neveltek, hogy elrejtsék unalmukat: tehát polgári-individualista keresztyéneket. Hudson Taylort ez a felismerés annyira felkavarta, hogy távozott az istentiszteletről. Így írt későbbiekben erről az eseményről: "Egyszerűen nem tudtam tovább elviselni az elém táruló képet: ezer vagy talán még annál is több hívő ember örvendezett saját biztonságának, míg milliók pusztulnak el, mert nem tudnak Istenről." (J. Stott: Bűnös hallgatásunk alapján)

Nem lehetséges az, hogy ha Hudson Taylor ma a mi gyülekezeteinkben járna, akkor ugyanazt a képet látná?

Egyre jobban látom, hogy nem az a fontos, hogy "én" hogy vagyok, hiszen ha Krisztus a szívemben él, akkor az életem el van rejtve az Ő kegyelmében, sokkal inkább fontosabb azoknak az embereknek a százai, ezreinek a sorsa, akik körülöttünk élnek, s akik még nem is hallottak talán Jézus Krisztusról. 

Az én-középpontúság az én biztonságom, kényelmem, békességem, örömöm, jóllakottságom, becsületem, méltóságom, sikerem, érvényesülésem a világi ember számára érthető, lehetséges alternatíva, hiszen nem ismerik Krisztust, aki az életét adta, azért, hogy ők élhessenek. A keresztyén értékrendszernek viszont másnak kell lennie, Isten jó, kedves és tökéletes akarata csak akkor teljesedhetsz be életünkben, ha elhagyjuk régi gondolkodásunkat, ha felhagyunk önzésünkkel, s odaszánjuk életünket Krisztusnak: "...azért halt meg mindenkiért (Krisztus), hogy a kik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, a ki érettük meghalt és feltámasztatott." (2Korinthus 5.17) - Folytatjuk!

(Írta: Merényi Zoltán baptista lelkipásztor)

0 megjegyzés: