- "Apa! Apa!" - szólt. - "Játszol velem?"
De az apa inkább olvasni szeretett volna, ezért kedvesen elutasította gyermekét: - "Nézd kisfiam! El szeretném olvasni ezt az újságot! De húsz perc múlva játszani fogok veled! Gyere vissza akkor!"
Persze az ötéves kisfiúnak nem sokat mondott az, hogy húsz perc. Néhány pillanat múlva visszatért, és újra csak kérlelni kezdete apját, hogy az játsszon vele. De az apa ismét elküldte gyermekét. Ő azonban nem adta fel, hanem kitartóan kérlelte apját.
Az apa tisztában volt vele, hogy a gyermek nem fogja őt békén hagyni. És amikor lenézett a földre, meglátta a már kiolvasott újság oldalak egyikét, amelyen egy nagy világtérképet nyomtattak. Gondolt egyet, elment az ollóért, és jó néhány darabra vágta a térképet, majd a kisfiát az asztalhoz hívta, és ezt mondta neki:
- "Kicsikém! Itt vannak egy térkép darabjai! Kérlek, próbáld kirakni őket! És mire kész leszel a kirakással, akkora apa is készen lesz az olvasással, és játszik veled!" - az apa úgy gondolta, hogy fiának jó sok időbe fog telni, mire kirakja azt a világtérképet.
De még a sportrovathoz sem ért, kisfia már ismét ott állt előtte, és boldogan újságolta, hogy készen van a térkép kirakásával.
- "Micsoda? Már készen vagy?" - kérdezte az apa megdöbbenve. Felállt, és odament az asztalhoz, hogy megnézze tényleg készen van az a térkép. S szó ami szó, a rögtönzött kirakó minden egyes darabja a helyén volt. - "Kisfiam! Hogy a csudába tudta ilyen gyorsan kirakni ezt a térképet?" - kérdezte az apa elámulva.
- "Könnyű volt, Apa!" - válaszolta az ötéves srác. - "Tudod, a kirakós másik oldalán egy emberi arc volt. Úgy döntöttem, hogy előbb azt az arcot rakom ki. Amikor azzal kész lettem, az egész világ a helyére került."
Mi is egy darabjaira hullott világban élünk. S ezt a széthullott világot nem lehet jó programokkal, jobb törvényekkel, jobb szociális kampányokkal, jobb politikusokkal összerakni. Egy jobb világhoz magukat az embereket kell helyükre rakni. Mert csak a megváltozott életek azok, amelyek megváltozott világot fognak eredményezni.
De még a sportrovathoz sem ért, kisfia már ismét ott állt előtte, és boldogan újságolta, hogy készen van a térkép kirakásával.
- "Micsoda? Már készen vagy?" - kérdezte az apa megdöbbenve. Felállt, és odament az asztalhoz, hogy megnézze tényleg készen van az a térkép. S szó ami szó, a rögtönzött kirakó minden egyes darabja a helyén volt. - "Kisfiam! Hogy a csudába tudta ilyen gyorsan kirakni ezt a térképet?" - kérdezte az apa elámulva.
- "Könnyű volt, Apa!" - válaszolta az ötéves srác. - "Tudod, a kirakós másik oldalán egy emberi arc volt. Úgy döntöttem, hogy előbb azt az arcot rakom ki. Amikor azzal kész lettem, az egész világ a helyére került."
Mi is egy darabjaira hullott világban élünk. S ezt a széthullott világot nem lehet jó programokkal, jobb törvényekkel, jobb szociális kampányokkal, jobb politikusokkal összerakni. Egy jobb világhoz magukat az embereket kell helyükre rakni. Mert csak a megváltozott életek azok, amelyek megváltozott világot fognak eredményezni.
A legjobb dolog az, hogy hatással legyünk erre a világra az, ha valakit ahhoz a Jézushoz vezetünk, aki egyedül képes arra, hogy a széthullott életeket helyreállítsa. És ha egy életében Krisztus a helyére kerül, akkor az egész világ a helyére kerül. (Wayne Rice nyomán)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése