A modern ember vallás tudata - 11/19.

Egy epizód és egy jóslat 

Két tényre szeretnék emlékeztetni, mielőtt elmélyednék annak a kulturális tévelygésnek az elemzésében, amely Európában és mindenütt a világon elterjedt a második világháború utáni években. 

Az első Winston Churchill egy utazásával kapcsolatos. Churchill a világháború befejeztével az Amerikai Egyesült Államokba látogatott, ahol a civilizáció megmentőjeként részesült mindenféle elismerésben. Fogadták a bostoni Massachusetts Institute of Technology-ban, a világ egyik legismertebb tudományos központjában, ahol a rektor az emberiség háború utáni csodás jövőjébe vetett bizakodó és naiv bizonyossággal intézett hozzá beszédet. 

Miután megemlítette, hogy a civilizáció mennyi mindennel tartozik Churchillnek a náci veszély elhárításáért, a háború utáni civilizáció leírásához fogott: szerinte a modern civilizáció leglényegesebb jellemzője az, hogy a tudomány és a technika révén birtokba vette az ember minden vonatkozását. Már csak egy csekély lépés választja el az emberiséget, hogy uralma alá vonja az emberi gondolatot, érzelmeket, érzéseket, többé egyetlen Hitler sem bukkanhat fel, s a világ csakhamar tökéletes társadalommá alakulhat, mintegy nagy műhellyé, amely egy jó terv alapján működik. Ezt hallván, Churchill felállt, és miután megköszönte a rektornak a fogadtatást és a dicsérő szavakat, az általa leírt boldog világgal kapcsolatban azt mondta, nagyon reméli, hogy meghal, mielőtt ez megvalósul. 

A háború előtti kultúrában gyökerező optimizmus utolsó groteszk megnyilvánulásával szemben mindig szívesen emlékszem az angol államférfi szellemes válaszára. 

A második epizód, amely drámaibb tanulságú, Daniel-Ropsra vonatkozik és a Francia Tudományos Akadémián tartott székfoglaló beszédére, amelyre már hivatkoztunk. Éppen aznap volt a hirosimai atombomba robbanásának 10. évfordulója, és az író azt mondta, hogy ez az egybeesés az ő számára mint keresztény számára el nem hanyagolható figyelmeztetés. 

Beszédében Platón Timaioszát idézte, aki Atlantisz arany földjéről mesél, a Herkules oszlopain túli elérhetetlen földrészről, ahol okos és vállalkozó szellemű embertörzs élt. Önellátókká lettek, és ezért már nem imádták az isteneket. Zeusz ekkor összehívta az Olümposz isteneit és az ügyre vonatkozóan feltette a kérdést, mi a teendő az istenek nélkül élő emberekkel. Úgy döntöttek, hogy kiirtják e gőgös fajt és Zeusz egy villámmal elsüllyesztette Atlantisz kontinensét az Óceánba. Timaiosz elmondja ezután, hogy a vízörvény, amely elnyelte Atlantiszt, hatalmas gombát alkotott, amely az égig ért. Pontosan tíz évvel ezelőtt - mondta Daniel-Rops - valóra vált Platónnak ez a dialógusa.- Folytatjuk!