A hármas örökség legjelentősebb jellemzője...
a derékba tört optimizmus.
A modern kor örökségében a hangsúly az emberen, a világ, az élet és a
föld urán van. Legjelentősebb jellemzője ennek a szellemi felfogásnak
egy bizonyos fajta optimizmus, amelyet kitartóan hirdet.
Ezt a bizakodó optimizmust elsőként a humanizmus vezeti be, a
reneszánsz terjeszti ki, s véglegesen - legalábbis akkor úgy tűnt - a
racionalizmus szentelte meg.
Ez az optimizmus volt - erre utaltunk már
- az egyetlen eltérés ihletének fő forrásához, a klasszikus kultúrához
képest. Az antikvitás grandiózus módon fogta fel az ember tragikus
korlátját, aki, bármennyire is kimutatta nagyságát a hősiesebbnél
hősiesebb vállalkozásokban, nem győzhette le a ránehezedő sorsot; a
tragikus katasztrófa mindig győzött az emberi terv felett.
 |
| Walter Rauschenbush |
Mindez
alábbhagy a humanizmusban.
Az optimizmus tehát jellemzője lett a mi kulturális örökségünknek: ma
már naivitásnak tűnhet nekünk, de ez az optimizmus odáig jutott a múlt
század végén és e század elején, hogy a filozófiai és teológiai
irodalom (például Amerikában, de másutt is) azt állította: a tudomány
rövid időn belül eljuttatja az emberiséget a mindenség teljes
ellenőrzéséig, vagyis a megvalósult tökéletességig; csupán pár lépés
van hátra a pszichológia és a szociológia területén. Ezt írta Walter
Rauschenbush teológus és az Egyesült Államok egyházának történésze: "Országunk fejlődésének sebessége megmutatja, milyen végtelen
tökéletesedési képesség rejlik az emberi természetben... Talán ez a
tizenkilenc évszázadnyi keresztény befolyás csak a növekedés hosszú
bevezető időszaka volt, s most a cél, a gyümölcs már csak
karnyújtásnyira van."
De ez a racionalista jellegű optimizmus, amely úgy gondolta, az
értelem a tudományon és a technikán keresztül képes lesz minden emberi
problémát megoldani Isten nélkül, derékba tört az első világháború
tragédiájával. Emlékszem egy nagy amerikai protestáns, Reinhold Niebuhr
első könyveinek ilyen értelmű tanúságára; ő nagy hatással volt az
Egyesült Államok kultúrájára a 30-as és 40-es években, különösen "Moral man and immoral society" című, 1932-ben megjelent könyvével.
Az első világháborút azután a második követte, s ez teljessé tette a
hatást. A nagy kultúra mély tévelygésbe zuhant, mivel egyrészről Isten
már eltűnt az ember látóhatáráról, másrészről az ember, az új isten,
önmagát fosztotta meg a tróntól, saját kezével. - Folytatjuk!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése