Kádár János, akit a XX. század legellentmondásosabb személyiségének mondhatunk, május 26-án lett volna 100 éves. Nem azért szánok rá egy bejegyzést, mert sokra tartom ezt az embert. Egyszerűen azért, mert élettörténete sok-sok emberi tanulsággal szolgál. Kádár az az ember volt, aki miközben életét mentette, tulajdonképpen elvesztette azt...
1989 április 12-én ugyanis az MSZMP központi Bizottságának zárt ülésén megjelent és felszólalt az akkor 77 éves Kádár, aki ekkor már egy éve betegeskedett. Az utolsó szó jogán - mindenki számára váratlanul - vallani akart 1956-os moszkvai tárgyalásáról (amiről korábban, nyilvánosan sohasem beszélt), majd Nagy Imre elítéléséről, kivégeztetéséről. Ez nyomta igazán a lelkét. De mindaz a változás, ami Kelet-Európában és Magyarországon 1956 és 1989 között történt egyszerre kavargott a fejében, és számára egyre inkább érthetetlenné vált. Az 50 perces dokumentumfilmben felidézett beszéd elmondása után Kádár János betegsége súlyosbodott, közszereplésre már nem vállalkozott. Néhány hónappal később, Nagy Imre és mártírtársai újratemetése (1989. június 16.) után, azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróság Nagy Imre perét újratárgyalta és felmentő ítéletet hozott, 1989. július 6-án, reggel 9 órakor Kádár János meghalt. A film készítői: Kornis Mihály (író), Sólyom András (rendező)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése