Egy elgondolkodtató vallomás

Ha már tegnapi bejegyzésem a homoszexualitás problémáját érintette, akkor jó kiegészítése lehet annak, a mai, amelyik egy 12 évig homoszexuálisként élő férfi bizonyságtétele. A beszélgetésben, amelyet vele folytattak egy kicsit beleláthatunk ebbe a furcsa és sokunk számára rémisztő világba...

"D.-t több éve ismerem a gyülekezetből. A jól öltözött, határozott, negyvenes férfi – feleségével az oldalán – mindig is a rendezett családi háttérből indult, konszolidált polgár benyomását tette rám. Így hát nem kis meglepetést okozott, amikor azzal hívott fel, hogy szívesen beszélne életéről a volt homoszexuálisokat is bemutató írásunkban. 

- „Ha te nem árulod el, én soha rá nem jöttem volna, hogy korábban homoszexuális voltál…” – kezdtük a beszélgetést.

- „Pedig az voltam, tizenkét éven keresztül” – válaszolt. D., aki (...) azt állítja, hogy ő sem született homoszexuálisnak. Saját maga választotta tudatosan ezt az életformát. A miértre két fő okot említ: az egyik az apai szeretet hiánya, a másik a lányoktól elszenvedett kamaszkori elutasítások. - „Szüleim ugyan együtt éltek, de kapcsolatunkra rányomta a bélyegét, hogy én nem kívánt gyerek voltam. Édesanyám bosszúból szült meg, hogy ez által tartsa maga mellett az apámat.” - Az apa gyakran éreztette fiával, hogy egyáltalán nem örült világra jöttének. Ráadásul sokat dolgozott, így D. anyás lett: az apai nevelés és szeretet teljesen kimaradt az életéből. Édesanyja ugyanakkor nagyon szorosan próbálta fogni. - „Azt akarta, hogy rendes ember legyek, ezért szinte magához láncolt. Én viszont menekülni próbáltam ebből a miliőből, egy olyan világot kerestem, ahol elfelejthetem a viharos családi veszekedéseket és az elutasítást.” Elutasítás azonban nemcsak otthon érte, hanem a középiskolában is. - „Fiúk-lányok együtt jártunk az osztályba, és én ugyanúgy megnéztem a lányokat, mint a többi fiú, de tovább nem jutottam. Valószínűleg egyiknek sem tetszettem, talán az alakom miatt, mindenesetre állandóan visszautasították a közeledésemet” – fejti ki bővebben a második okát D. annak, hogy miért választotta a homoszexualitást. - „Tizennyolc éves koromban egy férfi leszólított az utcán. Pontosan tudtam, hogy mit akar tőlem. Úgy döntöttem, elmegyek vele. Így jött össze az első homoszexuális kapcsolat.” – 

- "Miért engedelmeskedtél annak a férfinak?" 

– "Azért, mert normálisan nézett ki, szimpatikus volt számomra, sokkal szimpatikusabb, mint az apám. Ahogy megfogta a kezemet, abból nyilvánvaló volt, hogy mit akar, de hagytam, hogy a gyöngédséget, a szeretetet úgymond kifejezze irányomba. Ezeket az érzelmeket a családomban nem kaptam meg, még anyám sem tudta kifejezni ezeket, ezért nagyon hiányoztak."

 –"Ha jól értem, egyszerűen eleged lett az állandó visszautasításból, és amikor végre valaki közeledett hozzád, már az sem érdekelt, hogy az illető szintén férfi?"

– "Igen, erről volt szó. Nem úgy indult a kapcsolat, hogy homoszexuálisként akarnék élni, nem volt bennem ilyen vágy, csak ki akartam próbálni. Aztán ott maradtam közöttük."

 – "Hogyan élted meg az első kapcsolatot? Nem érezted visszataszítónak?"

 – "Az első kapcsolat akkor érdekesnek tűnt, nem visszataszítónak. Bár tudtam, hogy ez az életmód nem jó, folytattam, mert mind szexuálisan, mind lelkileg jólesett. Azt mondtam, hogy ha ezen az úton találom meg a boldogságot, akkor ezt az utat választom a visszautasítás helyett." - Az első kapcsolat futó kaland volt, s miután vége szakadt, már D. kereste a homoszexuálisok társaságát. Elkezdett kijárni Budapest ismert meleg találkozóhelyeire, különböző bárokba, az Egyetem presszóba, a Duna-korzóra, és ott szerzett partnereket. Az ismerkedés könnyen ment, de mivel otthon állandóan hazudnia kellett a programjaival kapcsolatban, ezek a lopott órák nem tudtak felhőtlen örömet okozni. - „A szüleim előtti állandó színészkedés nagyon sok energiámat emésztette fel” – emlékszik vissza. Apja és anyja soha nem szereztek tudomást fiuk homoszexualitásáról, nővére azonban igen. D. ugyanis naplót vezetett életéről, s a napló egyszer nővére kezébe akadt. - „Onnantól kezdve nagyon megromlott a kapcsolatunk, mert a nővérem teljesen elutasított. Szinte megutált.” D. homoszexuális korszaka tizenkét éven át tartott. Ez alatt több mint 100 férfival volt szexuális kapcsolata. Első partnere a női szerepet jelölte ki számára. D. elfogadta, majd megszokta, hogy ő a „nő”, így ezen a téren a partnerváltások után sem történt változás. - „Akkor nem éreztem ezt megalázónak, mert szexuálisan én is örömöt éltem át.” D. később olyan munkahelyen dolgozott középvezetőként, ahonnan rögtön kirúgták volna, ha kiderül, hogy meleg, ezért „eléggé igyekeznem kellett, hogy napközben férfiasnak látsszak”. A mozgás, a gesztikuláció és a hanghordozás nagyon árulkodó lehet, ezért munka után teljesen át kellett alakulnia. Napközben férfiként viselkedett, munka utántól másnap reggelig nőként, leszámítva az öltözködést. 

 – "Lelkileg vagy agyilag hogyan lehet naponta kétszer nemet váltani? Egyáltalán, melyik volt az igazi éned?"

 – "Eleinte könnyen ment az átalakulás, mert szerepjátéknak fogtam fel a dolgot. Aztán egyre nehezebbé vált, egyre több energiámat vonta el, és egyre stresszesebb állapotba hozott. Az utolsó években már nem tudtam, hogy valójában ki is vagyok." 

 – "Mostanában egyre többet hangoztatják, hogy a melegek, illetve a leszbikusok ugyanolyan hosszan tartó párkapcsolatok kialakítására törekszenek, mint az átlag heteroszexuálisok. Te milyen tapasztalatokat szereztél ezen a téren?"

 – "A homoszexuálisokra nagyon jellemző a promiszkuitás – az érzelmeket figyelmen kívül hagyó, gyakori partnerváltás –, a hűség szinte ismeretlen fogalom. Nagyon kevés homoszexuális él hosszú párkapcsolatban."

– "Mivel magyarázod a melegek átlag feletti szexuális aktivitását?"

 – "Talán a múló időt akarják megragadni, mert egy melegnek a fiatal évei a „szép” évek. Miután kiöregszik, általában nem kell senkinek, legfeljebb pénzért talál partnert. Egy homoszexuális harmincéves kora körül már öregnek számít, ezért próbálja kihasználni a fiatal éveit." 

 – "Miért számít valaki öregnek harminc körül?" 

 – "Ebben az életformában hamar meg lehet öregedni, harmincéves korára egy férfi olyan kiélt lesz, hogy 10-15 évvel idősebbnek is látszhat. Az „elhasználódásnak” két fő oka van: egyrészt a gyakori éjszakázások, másrészt a lebukástól való félelem, és az állandó izgalom." 

– "Visszatérve a te életedre, meleg korszakodban hogyan értékelted magadat, a sorsodat?" 

 – "A tizenkét év során nehezen tudtam szembenézni magammal, gyakran legszívesebben szembeköptem volna magamat a tükörben. Óriási ellentmondást éreztem, mert szerettem volna megnősülni, gyermekeket nemzeni, de a homoszexualitás miatt nem jutottam ötről a hatra. A sok partner ellenére lényegében egyedül éltem."

 – "Próbáltál valamilyen kiutat keresni?" 

 – "Mivel sok meleghez hasonlóan én is éreztem, sejtettem, hogy nem jó az, amit csinálok, úgy próbáltam feloldani a lelkiismeret-furdalásomat, hogy eljártam a templomba. Sajnos ez nem segített, mert miután végigültem a negyvenöt perces misét, ott folytattam, ahol abbahagytam. Az is megtörtént, hogy egyedül mentem be a templomba, de kifelé már egy új partnerrel jöttem. Szóval, a templomba járás igazából nem jelentett gyógyírt a bajomra." - D. huszonnyolc éves volt, amikor a kilencvenes évek elején először hallott az AIDS-ről. Nagyon megijedt, mert a média tele volt a betegségről szóló hírekkel. Úgy döntött, felhagy homoszexuális életvitelével. Többet nem létesített viszonyt férfival, bár belül égette, emésztette a vágy. - „Nehéz időszak volt, megnősülni nem tudtam, férfiakkal kapcsolatba kerülni már nem mertem. Tudtam, hogy valaminek történnie kell, mert ez így nem folytatódhat.” - Először akaraterejére támaszkodva próbált megváltozni: az utolsó években ugyanis már nemcsak éjszakánként volt nőies, a figyelmes szemlélő nappal is hamar észrevehette szexuális irányultságát. Az első lépés tehát az lett volna, hogy eltünteti az árulkodó nyomokat. Megpróbálta, s bár az utolsó partnerrel történt szakítás után sokáig gyakorolta a férfias mozgást és mimikát a tükör előtt, egy idő után rádöbbent, hogy tizenkét évet nem lehet néhány hét vagy hónap alatt nyomtalanul kitörölni az életéből. A mélyreható változás akkor kezdődött, amikor D. munkahelyére újjászületett keresztényeket vettek föl. Ő lett a főnökük. Az új beosztottak többször is beszéltek neki az evangéliumról, és azt is elmondták, hogy Isten a homoszexualitásból is képes megszabadítani az embereket. D. először durva szavakkal visszautasította a hallottakat, de amikor látta beosztottjai kitartását, új módszerhez folyamodott: - „Amikor megint elő akarták hozni a megtérést, dupla munkával halmoztam el őket, hogy egyszerűen ne legyen idejük beszélni.” Fél év elteltével mégis megtört a jég: D. munkatársai invitálására ellátogatott egy keresztény istentiszteletre, és megtért. - „Nagyon szégyelltem magam, lángolt az arcom, azt hittem, mindenki engem figyel. Mégis előrementem megtérni, és akkor úgy éreztem, hogy hatalmas kövek gördültek le a szívemről.” - D. következő pozitív benyomása az volt, hogy akkor sem utasították el, amikor a lelkészeknek beszámolt előéletéről. - „Megtérésem után még éveken át tartott a szabadulásom, sokszor imádkoztak értem a gyülekezet lelkészei. (...)” – emlékszik vissza hívő életének korai szakaszára D. Bár a teljes szabadulásig több évbe telt, fontos megállapítani, hogy megtérése napjától D. egyetlenegyszer sem létesített többé homoszexuális kapcsolatot. Az idő a múlt elfelejtéséhez, és a férfias jellem helyreállásához kellett. 

Az Olvasóban persze joggal merülhet fel, hogy D. már a megtérése előtt felhagyott a meleg életvitellel. „Valóban, kezdetben az AIDS miatti félelem motivált, tehát nem hit által hagytam abba. Viszont ha nem térek meg, biztos vagyok benne, hogy a vágy néhány hónap alatt elnyomta volna a félelmet, és visszatérek a melegek közé. Az pedig, hogy a homoszexuális vágyaim egyik napról a másikra elmúltak, egyértelműen a megtérésem eredménye” – szögezi le D., aki Isten kegyelmének tartja a sorsában beállt gyökeres fordulatot. - „Természetesen én magam is nagyon igyekeztem, hogy megerősödjön a hitem, és meggyökerezzem a gyülekezetben” – teszi hozzá szerényen. D. kilenc évvel megtérése után ismerkedett meg azzal a hölggyel, aki ma már a felesége. Miután a néhány hetes ismerkedés után mindkettőjük számára egyértelművé vált, hogy az eljegyzés következik, a férfi a hölgynek is beszámolt előéletéről. - „Úgy éreztem, ez így korrekt, nem akartam őt az esküvő után kész tények elé állítani. Ő maximálisan mellém állt, és összeházasodtunk.” - D. életében felesége az első nő, s mint ahogy egybehangzóan állítják, nagyon boldog házasságban élnek. Szexuális értelemben is. - „Egészen más, amikor az ember a feleségével él házaséletet” – zárja le a beszélgetést D. 

F., a feleség mindezt így élte meg: „Konzervatív vallásos családból származom, ahol mindig is elítélően gondolkoztunk mindenféle erkölcstelenségről, így eléggé sokkoló volt, amikor D. elmondta, hogy milyen életet élt megtérése előtt. Ez azt követően történt, hogy eljöttünk édesapjától, akinek bemutatott mint jövendőbeli feleségét. Tehát sokkoló volt a bejelentés, de hazamentem és imádkoztam, és az a bibliai rész jutott eszembe, amikor a Szentlélek azt mondja Péternek: »Te ne mondd tisztátalannak azt, amit az Isten megtisztított.« Úgy éreztem, ebben a konkrét helyzetben is el kell fogadnom ezt az igét, ami itt azt jelenti, hogy ha Isten egy embert megszabadított és megtisztított egy bűnből, akkor arra nekem is úgy kell néznem, mint egy szent és feddhetetlen emberre."

D.-nek karakán fellépése van, nem egy akaratgyenge, döntésképtelen ember. Ha nem mondja el, hogy milyen életet élt, én soha rá nem jöttem volna. Ez is azt bizonyítja, hogy teljesen megváltozott, minden külső jegy eltűnt. Hálás vagyok az egyenességéért, mert ha utólag tudom meg, hogy honnan jött, biztos, hogy egész életemre becsapottnak éreztem volna magam.” 

(Az eredeti írást a http://hukkk.blogter.hu oldalról vettem át)