Újévi program ajánló

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Filippi 4,6-7.

Ebben az országban sohasem zártunk úgy egy évet, és sohasem kezdtünk úgy egy évet, hogy ne lett volna okunk aggódni. Sohasem volt úgy, hogy egy évnek a végén a televízió arról be-szélt volna, hogy az árak nem változnak, vagy netán csökkennének. Sohasem hallottunk arról, hogy könnyebb lesz az életünk. Egyszóval minden évet úgy hagytunk el, és mindent új évet úgy kezdtünk el, hogy a szívünk tele volt aggódással, félelemmel, szorongással. Mert, mindentől fél és tart az ember, ami ismeretlen, ami rejtve van, hiszen az ismeretlenre nem lehet előre felkészülni…

Vagy mégis? Lehetséges az, hogy úgy várjuk a jövendőt, hogy ne kelljen kétségbeesnünk? Lehetséges mindezt úgy tenni, hogy számolunk a realitásokkal, a lehetőségeinkkel, és közben mégsem keseredünk el? A fent olvasható bibliai idézet éppen efelé segít bennünket!

Életünk két fontos területére irányítja a figyelmünket - a szívre és a gondolatainkra – ahol a leginkább sebezhetőek vagyunk. A szívünk, vagyis az érzéseink, és a gondolataink, vagyis a ténylátásunk területén könnyen becsaphatóak, befolyásolhatóak vagyunk. Isten pedig azt ígéri, hogy megőriz bennünket ezeken a területeken az onnan érkező ördögi támadásoktól.

Hogyan lehetséges ez? Ha imádkozunk aggódás helyett! Azt írja Pál: „tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt”! Ez bizalom kérdése! Benne van az, hogy kinek látom Istent; benne van az, hogy milyennek látom Istent; benne van az. Atyámnak látom? Hatalmasnak látom? – az, hogy erre a két kérdésre őszinte igennel tudok-e válaszolni, az fogja eldönteni, hogy megnyílok-e előtte? Ha Isten az Atyám, akkor elhiszem, hogy mindent megtesz értem, amit egy jó édesapa megtenne a szeretett gyermekéért. Bizonyos az, hogy Isten megsegít?

Honnan tudhatjuk ezt? Van egy szó Pál mondatában, amely olyan erős, hogy arra jövendőt lehet építeni! Ez a szó: a „hálaadással”. Miért? Mert az apostol azt írja: Istennek mindent meg lehet előre köszönni. Előre! Anélkül, hogy meg kellene várnunk azt, hogy az, amit kértünk valósággá legyen! Ezzel az ígérettel induljunk el az előttünk álló évnek, amelyben tegyük programmá az imádságot! Ámen!